Adott két ember, egy nő és egy férfi. Együtt élnek pár éve, hogy papíron vagy sem, nincs jelentősége. Szeretnének gyereket, és a korban is ott vannak már, hogy ideje lenne... A körülmények is ideálisak (van hová tenni, van miből felnevelni). Megrágtuk, kitaláltuk, megfontoltuk, előkészítettük. Mondanám, hogy nekifogtunk a gyártásnak, de semmi nem történt másképp, csak annyi, hogy nem védekeztünk. Eltelt egy hónap, semmi. Az agyamban minden tünet megvolt, még el is mentem nőgyógyászhoz a 31. napon, kis naív, hogy sem meg nem jön, de negatív a teszt. Akkor még nem tudtam, hogy innentől alapból 35 napra váltott a ciklushosszom, hogy még ezzel is bosszantson. Hónapokon át próbálkoztunk, semmi. Megtettem mindent, hogy minél több információt gyűjtsek a testemről, de minél kevesebbet stresszeljem ezzel a párom. Ovulációs tesztek, számolgatás, hőmérőzés. 5 hónap után már annyira bestresszeltem magam, hogy jött a pszichés meddőség*: a szervezetem ezt egyre hosszabb ciklusokkal jelezte. 39, 42, 51, 61, 37, stb nap.
*http://www.babazo.hu/tervezo/20050912ameddoseg.html
Újra elmentem nőgyógyászhoz, aki megvizsgált, majd vérvételre küldött, megnézette a hormonszintemet. Minden rendben. Ne görcsöljek. Köszi. Mondd azt a napnak, hogy ne süssön. Ha nem akarnék gyereket, akkor összejönne? Kétlem. Persze lehet elfeledkezni róla, nem ehhez kötni minden lélegzetvételedet, de azért középidőben és a menstruáció lehetséges időpontja előtt 1-2 nappal lehetetlenség elfeledkezni róla. Ha mégis, akkor meg jön az önvád, hogy elpazaroltunk megint 35 napot! Rövid az élet. Aztán jöttek a teák: cickafark, palástfű. Maca Vibe tabletta.
Most ott tartunk, hogy eltelt több mint egy év, hetek óta pusholom magam, hogy menjek el nőgyógyászhoz, de nem tudtam rávenni magam. Hogy miért is?
- Ha kiderül, hogy nincs semmi baj, akkor miért nem jön össze? Mindenkinek vannak démonjai, nekem is. Nem volt túl jó viszonyom az anyámmal, az apám pedig egyenesen katasztrofális (alkoholista, családelhagyó) volt, sosem tudtam rendezni a viszonyunkat (már meghalt) Ez később rányomta a bélyeget a kapcsolataimra, de úgy tűnik, felnőttem annyira, hogy működjön. De talán gátol még annyira, hogy ne jöjjön össze a gyerek. Vagy a félelem a hibás génektől, a családban előforduló személyiségtorzulások (nem is kellene szaporodnom??) stb
- Ha kiderül, hogy csak valami apró baj van, pl petevezeték átjárhatatlan, de korrigálható, stb, akkor félelem a magyar egészségügytől, az orvosoktól, a lelketlenségtől, satöbbi
- Ha kiderül, hogy csak lombikkal lehet gyerek: nem akarom. Nem, és nem. Egyrészt oka van, hogy természetes úton nem jön össze, nem lehetünk istenek, másrészt nem támadhatunk tankkal, ágyúval a testünkre - mindenféle hormonbombákkal hónapokig.
- Ha kiderül, hogy sehogy sem lehet gyerek: nem akarom tudni. Hogy lehet életben maradni úgy, hogy 22 év (kislány-kor) óta álmodozol az anyaságról, és közlik, hogy NEKED NEM.
Ezért tartott nekem hetekig a rákészülés. De holnap délutánra van időpontom. Elindulok egy úton, és remélem lesz erőm végigjárni.
