Utam a családig

 Tegnap elmentem a zárójelentésért a kórházba, hát el kell mondjam, semmi újat nem tudtam meg belőle. Max azt, hogy 35e-be fájt a biztosítónak mindez. Na, nem mintha érdekelne. Azért rossz volt ezt így leírva olvasni, kezdtem már túltenni magam rajta, és így leírva…

A kis rózsaszín óta csökkennek a tünetek, és ma reggelre teljesen elmúltak :'-(Se mellfeszülés, sem érzékenység, sem hányinger, sem émelygés.Nincsenek tovább illúzióim.Olvasgattam, blogokat, hogy elfoglaljam magam, és sikerült kinyitnom egy oldalt, ahol a zene:Nightwish: Walking…

Avagy produkáljunk a családnak, barátoknak, haveroknak, szomszédoknak, kollégáknak. Ha voltunk olyan balgák, hogy elmeséltük fűnek-fának, miben is mesterkedünk már hetek/hónapok/évek óta, akkor ők úgy érzik, jogot formáltak arra, hogy lépten-nyomon…

 Elkezdem hát, kiadom magamból mindazt, ami a szívemet nyomja.  Siv Widerberger: Sóderparti Daniel, aki az osztályunkba jár,a vacsorát Sóderpartinak hívja."Sódert esztek vacsorára?"kérdeztem egyszer(mert szerintem ez a Sóderpartiolyan lükén…