Tegnap elmentem a zárójelentésért a kórházba, hát el kell mondjam, semmi újat nem tudtam meg belőle. Max azt, hogy 35e-be fájt a biztosítónak mindez. Na, nem mintha érdekelne. Azért rossz volt ezt így leírva olvasni, kezdtem már túltenni magam rajta, és így leírva sokkoló. Csak ültem a kórház büféjében, vártam egy lányra, aki sorstársam, egy nappal később átment hasonlón (meg még durvábbon, mert ő előtte már látott babát, hallott szívhangot) Nekem meg ugye semmi, csak egy petezsák.
Jött, és együtt mentünk a magán dokihoz. A várakozás így nem idegeskedéssel, hanem röhögéssel telt. Persze belül azért szorongtam, és vártam, mi lesz. Ezer kérdés pörgött a fejemben. Bementem, a doki kezet fogott velem, és Boldog Új Évet Kívánt. Mondtam neki, hogy boldogabbat. Odaadtam neki a zárót, elolvasta, és innentől azon dolgozott, hogy megnyugtasson. Hogy ezen nagyon sok nő átmegy, sajnos, de 3 percnél többet ne foglalkozzunk vele, koncentráljunk a jövőre. Mert képesek vagyunk gyereket csinálni, termékenyek vagyunk, de a fogantatás minősége nem megfelelő. Ennek lehetnek genetikai okai, ami lehetett egy véletlen baleset, de más is. Viszont gondoljak arra, hogy jobb is, ha a beteg gyerek nem születik meg. Ő inkább a lehetséges hormonális problémákra fókuszálna. Megvizsgált, a méh üres, viszont talált egy petefészek cisztát, de azt mondta, nem túl nagy, valószínűleg fel fog szívódni magától. Azt mondta, nem kell sokat várni, megjön, és a következő ciklusban csináljunk 3 hormonvizsgálatot (prolaktin és progeszteron 18, 21, 23. nap), és megnézzük, hogy márciusban spontán módon, vagy gyógyszeres támogatással mehet élesben.
Ha ügyes nagylány leszek, karácsonyra lehet egy kisbabánk. Jézuska hozza.
Kérdeztem arról, hogy okozhatott-e gondot az, hogy csak a 18. napon volt peteérésem, de nem. Hólyaghurut (felfázás): nem. Szövettanból mi derül ki: semmi. A bakteriális fertőzésre lettem volna kíváncsi, de nem nézik!!!
Megnyugtatott, úgy jöttem ki, hogy minden szuper, rózsaszín, semmi baj nincs, innentől újra jó kezekben vagyok.
DE. Mi van, ha nem kellene ennyire nyugodtnak lennem. Ha résen kellene lennem, és nem elhinnem ezt a túl egyszerű megoldást. Ha el kellene végeztetnem valamiféle baci-szűrést. És szedni rá valami antibiotikumot. Vagy Gynevac-kúrát alkalmazni. Utóbbit kérdeztem: "ha gondolja". A többi szóba jöhető vizsgálatot nem is kérdeztem: PCO, IR, pajzsmirigy. Azt meg elfelejtettem megkérdezni, hogy mikor adathatom be a H1N1 oltást. Mindegy, ezzel várok egy hetet.
A záróra ráírták, hogy 2 hét után csinálni kell egy terhességi tesztet. Ha valahol van egy iker pl, aki benn maradt mondjuk méhen kívül, akkor kórház újra.
Mivel tünetem nincs, csak kicsit fáradékonyabb vagyok (illetve jön egy kis mensis görcsölés, ha sokat rohangálok, dolgozom, megerőltetem magam), ennek igen csekély a valószínűsége.
Szóval a nagy dilemma az, hogy hagyjam, hogy elsimuljanak a ráncaim, megnyugodjak, és szépen teherbe essek márciusban, vagy ne legyek ilyen naiv, mindent tegyek meg, hogy ez ne történjen meg újra.
Sorstársam azt tanácsolta, esetleg mutassam meg egy másik dokinak is a leleteket, ha kész vannak. Nem tudom. Mivel eddig tényleg a hormonokkal volt baj, talán tényleg csak erre kellene fókuszálni. De a bacikkal is meggyűlt a bajom eddig. És ki tudja mi zajlott le ott bent. A hólyaghurutot is elintézte egy legyintéssel, pedig ott is lehetett bakteriális fertőzés. Nem tudom, nem tudom, nem tudom.
Ha sokat rágódom, biztos, hogy jobb lesz elmenni egy központba, ahol egy vérvétellel mindent megnéznek, egy valag pénz ugyan, de hamar túl vagyok rajta, kipipálva.
Nem akarom ezt még egyszer átélni. Talán elszáll minden erőm onnantól, hogy harcoljak. Bár a vágy ugyanolyan erős, mindennap. De a félelem is, a magyar egészségügytől. És ezt minél előbb el kellene döntenem, és nem ezen rágódni 3 hónapig. Nagyon nehéz, és nem segít a döntésben SENKI!!! (Értsd: mindenki segíteni akar, de mivel mindenki totál mást mond, és nyomja rám a véleményét, pont ezzel nem segít, csak összezavar. Én meg besokalltam, és kész, vége, nem akarok tudni senki véleményéről.)
Úgy érzem, elegem van abból is, hogy ezt bárkivel megvitassam, mert mindenki homlokegyenest mást mond. Akinek pajzsmirigy problémája volt, az azonnal tolna a belgyógyászhoz. De tényleg, és nem szabad félvállról venni!!! Akinek IR-je, az is. És feltétlenül. Akinek sosem volt ilyesmi problémája, az legyint. Meg ne foglalkozzam vele. Fő a nyugalom. És mindenki nagyon okos, de ez az én testem. Bennem okozhat maradandó károsodást. És nagyon nehéz ez így.
