Hát tessék, ez van, felfáztam. Pedig nem tettem semmi felelőtlent. Ráadásul a 17. napon. Nem tudom, volt-e már peteérésem, mert csak 2 tesztcsíkom volt, a 15, 16. nap negatív lett. Különösebb jele még nem volt PÉ-nek, és azt olvastam róla, hogy ezzel a tablettával felerősödik (volt, akinek kifejezetten fájt a szurkálás) Alapesetben a 20. nap körül szokott PÉ-m lenni, de ettől a tablettától az is korábban lehet. De ez már lehet, hogy tök mindegy, mert ma hajnalban 3-tól 7-ig a kádban ültem, forró vízben, és majd meghaltam, úgy csípett, fájt. Előző nap vettem tőzegáfonya tablettát, ez jó a húgyuti gondokra. Kezdek elkeseredni. Mintha a Sors nem akarná, hogy gyerekem legyen. Tudom, sokan erre azt mondják, hülyeség, meg hogy ne nyavalyogj, de nem egyszerű. Az elmúlt 15 hónap alatt sokszor volt, hogy pont a középidő körül vagy én, vagy a párom beteg volt, hullafáradt (és nem azért, mert nem pihenünk...), elutazott, stb. Mi mindig mindent igyekszünk megtenni, de úgy tűnik, mintha minden hiábavaló lenne. Nincs kedvem végigharcolni azt a sok-sok lépést, ami még hátravan, és egyelőre a lombiktól is irtózom. Nem, nem akarom. Hiába rettenetesen erős bennem a gyerek utáni vágy, ugyanakkor elfáradok ebbe. Voltak nehézségeim az életben, már a gyerekkorom sem volt egyszerű, de valahogy mindent megoldottam végül. De most falakba ütközöm. Vagy az egészségügy nem támogat, vagy a testem. Tegnap hajnalban már a saját szaporítószerveimhez imádkoztam, hogy működjenek úgy, ahogy elvárható. De amikor ott ülsz a fürdőszobádban hajnali 3-kor, fáradtan, egyedül, csupaszon, fájdalmakkal, akkor sok hülyeség megfordul a fejedben.
