"Úgy élj, ha lepereg a szemed előtt az életed ne tudd eldönteni kalandfilm volt-e vagy pornó."
Sosem vágytam kalandos életre. Az élet tálcán kínálta a küzdelmeket, és soha nem ment semmi varázsütésre, de annál jobb volt célba érni mindig. Ha nem találtam nehézségeket, kerestem magamnak egyet, mindig volt célom, feladatom, projektem a következő fél - 1 - 2 évre. Vagy egy nyelvvizsga, felvételi, jogosítvány, lakás, új lakás, ház, kert, mindig. A kalandok mindig megtaláltak, és sosem vágytam pl. bungee-jumpingra, vadvizi evezésre, stb. Nekem már az is elég lenne, ha semmi rendkívüli nem történik, csak az élet hozná magával azt, aminek meg kell történnie. Ha egyszerűen csak menne minden a maga útján, és szerelmeskedéseink eredményeként egy reggel arra ébrednék, hogy jéé, még mindig nem jött meg. De ez az én esetemben nem lesz így, mert pontosan meg kell tervezni, és gondosan fel kell készülni rá. A doki által javasoltakat be kell tartani, DE: kérek szépen kevesebb kalandot ez ügyben! Már nem kell több komplikáció, legyen szíves valaki ott a Sors könyvébe beírni: hogy gondmentes babavárás, könnyű szülés és legyen minden rendben. Ez az egyetlen kívánságom, a többit elintézem, megszerzem, megálmodom, és vigyázok magamra, megígérem!
Ma újabb gólyahírt kaptam, és éppenhogycsak átsuhant a gondolataimon, hogy én még mindig nem, és egy cseppet sem zuhantam magamba. Egy dekányit sem. Egy kollégám felesége fog szülni ősszel, az 5. gyereket várják, és nagyon szurkolok, hogy 4 lány után fiuk szülessen!!!!!!!
Há-há, csak pár óra telt el, és újabb gólyahír: egy másik kollégám párja (menyasszonya?) is babát vár, ősszel baby boom! (Ismét elmaradt a magamba zuhanás.)
