Nincs velem sok érdekes, várom, hogy teljen az idő, de nem akarok ezen kattogni, néha ránézek a naptárra, és örülök, hogy jéé, megint eltelt 6 nap...
Aztán ráállok a mérlegre, és jéé, megint fogytam egy kilót... e kettő feldobja a napjaimat, mert ha legalább még mindig nem lehetek terhes, akkor egyre kisebb súllyal fogok nekiindulni. Most vagyok 74.6 kg*, és emlékszem, amikor az előző munkahelyemen dolgoztam, egyszer lefogytam úgy 15 kilót, akkor voltam 72, és nagyon jól éreztem magam a bőrömben. Én nem az az 50 kilós típus vagyok, 66 alá nem is akarok menni, de tudom, hogy már 72-nél is nagy lesz az öröm. És egyre közeleg! Erősíteni kellene, de hogy én bemenjek egy izomszagú edzőterembe... kizárt. A karomat erősítgetem itthon, kiraktam a súlyzót az előszobába a tükörhöz, és esténként csinálom a gyakorlatokat.
*Megjegyzem, a melleim fele akkorák. És nem túlzok. És ebben az a durva (nem a felezés, én annyira nem bánom, iszonyat nagy melleim voltak), hogy ez emlékszem olyan 3-4 éve kezdődött. Híztam pár kilót, de a melleim csak nőttek, nőttek... Szerintem akkor kezdődtek a problémák a hormonokkal. Akkor volt, hogy lázas voltam esténként, jobbra-balra vizsgálták, hogy mi bajom lehet, prolaktin szintet néztek, hátha ezzel van a baj, de normális volt. (Meg pajzsmirigyet, meg mittudomén..) A mai olvasottságommal akkor kellett volna egy teljes hormonképet csináltatni, de ki tudta ezt akkor?! A dokik meg tojnak az emberre. Pedig ha akkor rendberakják, talán ezt az egész mizériát megúszom, és talán azonnal teherbe esem.
Szóval, úgy számolom, kábé a 36. napon fog megjönni, akkor hívom a dokit, és mikor elmúlik, megműtenek, abban a ciklusban még nem, de a következőben már belevágunk! Woohoo...!!!
