A lelki eredetű meddőségről
ALAPISMERETEK
1. Nézzük, milyen ösztönöket örököltünk!
Az őskorban a lányok termékenységéhez szociális stabilitás kellett. Ezt főleg az anyukájuk és sok kedves rokon asszony biztosította. Nem a férjük, mert szerelmi és szexuális téren a lányok nem igényeltek stabilitás, sőt annak épp az ellenkezőjét kívánták, élményt és szabadságot.
A házasodó pároknak tehát azt tanácsolnánk, hogy semeddig se várjanak a babával, nehogy az unalmas szerelmi stabilitás átvegye a viharos szerelmi érzés helyét.
Akik már régóta együtt vannak, ők is reménykedhetnek. Az asszonynak minél inkább anyai érzéseket kell magában felkeltenie, mintha már lenne egy gyermeke. Az idő hozza meg itt a változást. És lehet a meddőségnek más lelki oka is.
2. Míg a farkasoknál a domináns (alfa) nőstény a legtermékenyebb, az ősembernél a domináns nő mindig egy klimaxos nagymama volt. Genetikai örökségünk tehát, hogy a túlzott dominancia = meddőség.
A modern nő nagyon ügyel rá, hogy barátnői ne tudják meg, hogy meddőséggel küszködik. Pedig, ha elmondaná nekik, hogy babát szeretne, és próbálkozik, és reméli, hogy csak kisebb nehézségei vannak (hiszen manapság egy kis ideig minden pár meddő), nagyon sok kedvességet kaphatna a társaságtól, ami sokat segítene lelkileg. A pontos orvosi helyzet viszont nem tartozik a barátnőkre.
Ki kell lépni a dominanciáért folyó harcból, a karrier hajszolásából, és az idő szoros beosztásából. Hiba, ha valaki tanulmányokba kezd, hogy addig se vesszen kárba az ideje, amíg jön a baba. Egy kisbaba lassan növekszik, ezért az anyaság bizony időpocsékolás. Ezt meg kell kezdeni, és így lehet jelezni lelkünknek, hogy van bőven időnk, tehát készen állunk a baba érkezésére. Hosszú beszélgetés a szomszéd lánnyal, egymásnak frizura készítés, otthoni rendrakás, dekorálás, hímzés, varrás, masszázs. Ezek mind jó kis időpocsékolások. Keressük a minket őszintén kedvelő barátnőket, rokonokat. A környezetből jövő jó szándékra, segítségre kell bíznunk magunkat.
Minél inkább engedjük ki kezünkből az irányítást. Minden döntést bízzunk a férjünkre. Intézze ő a nyári utazás dolgát, döntsön, és egyszerűen fogadjuk el a kész tényeket.
Ne olvassunk sokat a meddőségről, ne legyünk a téma szakértői, mert a tudás-dominancia is hibás viszonyulás.
Legyünk kész felnőttek! Fejezzük be önmagunk önző fejlesztését, újabb diplomák harácsolását. Érezzük át, hogy így vagyunk jók, ahogy most vagyunk: a magunk számára, mások számára és a baba számára. Lépjünk be végre az ÉLETbe! Ne kívánjunk többet, mint amink van, most már legyen minden elég JÓ! A lakás is elég jó, és a pasink is. A szülést ne úgy tekintsük, hogy addig felfüggesztjük karrierünk építését, de majd gőzerővel folytatjuk. Élni kell a jelenben, nem felfelé kapaszkodni.
Sok önálló és magabiztos nő van manapság, akik nem hagyják, hogy egy férfi beleszóljon az életükbe. Egyetlen baj van velük, hogy mindannyian csak 1 gyereket szültek.
- Ki fogsz halni, aranyoskám - mondom nekik. - Génjeidnek fele máris hiányzik a gyerekedből.
- Miért baj az? - kérdeznek vissza.
Kerüljük az ilyen önző, nagyképű nők társaságát, és ne vegyük át a gondolkodásukat, mert mi még szaporodni szeretnénk. Inkább keressük a sokgyerekes családanyák unalmasabb társaságát.
3. A női lélek nem buta, tehát ha nem engedi a testet teherbe esni, akkor valószínűleg ez a helyes válasz az adott szituációban.
Mégis lehet, hogy téved a lélek, amikor ősi, genetikai program szerint működik, pedig a nő már modern élethelyzetben van. Régen a nagy család asszonyai együtt nevelték fel a babát, most egyetlen házaspár akarja felnevelni. A lélek tehát várja a támogató, női csoport érzelmi meghittségét, helyette csak egy férj figyelmességét kapja. És nem élégszik meg vele, mert az ősi gének ismerik a pasik link természetét. A megoldás kézenfekvő: kedves barátnők és rokon nők között sok időt kell elpocsékolni. Nem helyes a férjet barátnők helyett társaságnak használni.
4. Baj-e, ha túlzottan akarom a babát?
A baba utáni sóvárgás teljesen normális. Nagyon gyakori jelenség a gyermektelenek szülői fantáziálása. Azt képzelik el, hogy örökbe fogadnak egy árvát, vagy valamelyik ismerősük meghal, és a gyermekét magukhoz veszik. Mindez hozzásegíthet a termékenységhez. Negatív hatású, ha a baba akarása közben túlzott terheket képzelünk el, vagy pesszimistán rettegünk a meddőség következményeitől, hogy barátnőink rólunk fognak pletykálni. Egy gyerek állítólag nagy felelősség, mindent meg kell adni neki. Pedig ez viszonyítás kérdése. Helyesebb álláspont, hogy: örüljön az a gyerek, hogy Európában született, mert itt egészen jó élete lesz.
Fiatal nők vagy nagymamák imádják a kisbabákat, elolvadnak tőlük, kellemes érzések futkároznak bennük, ha egy baba képét meglátják. Ez a helyes érzelem, amit el kell érni.
A meddőséggel küszködő nő egy babát megpillantva irigykedik és saját kudarcára gondol. Érthető, de helytelen viselkedés. Ha a babák rossz érzéseket keltenek, akkor a test nem akar babát létrehozni.
Most már tudjátok az alapismereteket. Minden azon múlik, amit érzelmileg átéltek. A normális dolgokat az orvosokkal már végigpróbáltátok. Csakis ilyen butaságok segíthetnek, mint a fentiek.
Sokat kell álmodozni a kisbabáról, és ezt leghatásosabb félálomban tenni. Kihagyja a lehetőséget, aki elalvás előtt a másnapi feladatain töpreng, vagy azonnal felébreszti magát reggel egy kávéval.
Élményre és változásra van szükségetek a babához.
A leírtakat nem könnyű a való életben alkalmazni, vagy a hangsúlyt megfelelően értelmezni.
