A ciklus elején is meg akarta nézni a doki, hogy állok a closti után. Nincs-e valami maradandó, túlstimulálás. És időszerű volt a rákszűrés, de azt meg nem akartam a középidőben. Méhnyálkahártya 4 mm, az endometriózis 10.9 mm, van egy 13 mm-es domináns tüszőm, és két kisebb (11 mm) Szerinte most sokkal hamarabb lesz peteérésem, csütörtökre (CN10) újabb uh-t írt be.
Aztán ott volt a kérdés, mi lesz, ha most sem sikerül. Ez a 3. clostis hónapom, nem lehet több. Ez után - a doki szerint - csak a lombik lehet a következő lépés. Ez engem sokkolt, én nem szeretnék ebbe beleugrani. Szerintem lassítani kell, és még egy kicsit próbálkozni, lenyugodva, ellazulva - én azt mondtam, még minimum 3 hónapot adjunk magunknak. És nem akarom a szervezetem megerőszakolni, a többé-kevésbé rendberakott hormonjaimat felborítani egy brutális, injekciós stimulálással, egy szatyor (!!) gyógyszerrel. És nincs párszázezrünk sem pillanatnyilag. Mindenesetre azért elkezdünk spórolni, mert ha tényleg csak így megy, évekig sem akarok szarakodni. (már bocs) Ja, és lombik előtt KELL a lapar. Abból is hetekig tart meggyógyulni.
Ha most, vagy az elkövetkező 3 ciklusban sikerül - az minden szempontból tökéletes lenne. Erős vagyok, lelkileg rendben, harmóniában, lefogytam, egészségesnek érzem magam, van időnk egymásra, nem kell laboratórium, és ez is egy szempont: nyári gyerekünk lenne :-) (mindig erről álmodtam...)
