Beszedtem a Clostit, de közben utánanéztem, hogy UH-gal nézni kellene, hogy A) nem keletkeznek-e ciszták, B) mikor van peteérés C) van-e tüszőrepedés. Mivel megint ott tartok, hogy kiírt 3 progeszteron-szint mérésre, és ezt megint be kell váltanom állami beutalóra, úgy döntöttem, megkérem a dokit, hogy nézzen egy UH-ot. Tudtam, hogy ettől falnak megy, meg hogy kezdhetem megint a sztorit elölről (mert a múltkori pitsához - bocs, de tényleg - nem akartam menni), de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy már az első szavamba beleköt. Elmeséltem neki, hogy 15 hónapja próbálkozunk, ő volt az, aki 6 hónap után nézte a ciklus első felét, és ott mindent rendben talált, azt mondta, hogy még félévet próbálkozzunk, és hogy ne görcsöljek. Itt tartottam, még szó nem volt magándokiról, még szó nem volt Clostiról, amikor kiakadt, nekem esett, hogy márpedig, ő ilyet nem mondd soha senkinek, hogy ne görcsöljek, (na persze, én hazudok b+) stb. Már majdnem otthagytam. Nem tudtam mit tenni, a cél érdekében szépítettem, de ekkor már majdnem bőgtem. Pont őmiatta voltam kiakadva, nem akartam sehova menni, és kerestem magándokit, fizettem ki 18ezer forintot, satöbbi. És erre van képe az arcomba mondani.... sőt, még ő akad ki!!! Lényeg, hogy erre nyeltem egyet, és azt mondtam, hogy lehet, hogy nem ezekkel a szavakkal fejezte ki magát, de úgy értem, hogy ne lessem annyira, mikor jön meg, ugyanis emiatt lett egyre hosszabb és hosszabb a ciklusom (volt 61 napos is) Csak hogy továbbléphessünk. Ezek után nem sok kedvvel, de elmondtam neki a magándokit, a Clostit (érdekes, én azt hittem, majd ezen akad ki), azt, hogy nem akart a doki UH-n nézni a PÉ-t, stb. Itt már csak bólintott, és mondta, hogy vetkőzzek, csinál egy UH-t. Látott egy cisztát, ami lehet PÉ, de pl megmérte, de meg nem mondta volna, hogy ez elég nagy-e, stb. És persze nem adott papírt, amin rajta lett volna, hogy legalább utólag megnézzem. Tudom, ne akarjak okostojás lenni, de a fentiek ismeretében lassan le is kell doktorálni ebből, hogy ne csesszenek át. És én balga, egy éve még azt hittem, hogy csak d.gni kell.... A fenét. Hát van akinek ennyi is elég, aztán van olyanis, aki tornyát-baranyát bejár, mire összejön egy sírós-kakis-pisis anyatej után üvöltő csomag. Én ez utóbbiak táborába léptem.
Persze még tovább aláztak azzal, hogy mikor lesz már pasi-vizsgálatról papír, igenis álljak a sarkamra, a kedves mindentudó asszisztens még elő is adta, hogy miként kell a pasikkal bánni ilyenkor, ő már csak tudja - mondta - hisz 23 éve férjnél van. Gondoltam, az lehet anyukám, de nem az én pasim a tiéd. (azért, mikor hazajöttem, a sarkamra álltam...)
Ja, és alig akartak progeszteronos beutalót adni. Nézzük meg a jövő hónapban. Itt már nem szóltam egy szót se, gondoltam, leszarom. Aztán valami fény gyúlhatott az agyában, mert váltott: E, drága, írjon fel 3 progot. És akkor ha most nem jön össze, akkor csináljak meg még egy ciklust, és januárban jöjjek vissza nem Clostis hónapban, középidő lőtt. Megkaptam, és alig vártam, hogy kint legyen, és a kocsiban üljek, és kibőghessem magam.
Közben A írt, és válaszul: 12 éves korom óta vágyom gyerekre. 12 éves korom óta néztem, asszisztáltam végig az unokatestvéreim 4 gyerekét, vigyáztam rájuk, pelenkáztam, fürdettem őket, stb. Ugyanígy a tesómék gyerekével, később. Mielőtt belevágtunk a "babaprojektbe" (utálom ezt a szót), volt félév, amíg Ő nem akarta, addig felkészültem, végigolvastam minden tudnivalót a terhességről. Átgondoltam, és azóta is, akárhányszor hallok, látok valakit baba, gyerek, terhesség miatt szenvedni, legyen az álmatlan éjszaka, betegség, vetélés, cukorbetegség, BÁRMI, mindig mérleget vonok, hogy akarom ezt? megéri? És a válasz mindig igen. És feltettem azt a kérdést is, hogy miért akarom? Ha bármin összezördülünk, ugye nem azért akarom, hogy örökre összekössön? Ugye nem azért, hogy én is büszkén tolhassam a babakocsit? Ugye nem azért, mert félek, hogy öreg koromra egyedül maradok? Ezer és ezer kérdés. A válaszom az: én családot szeretnék. Ha előbb találtam volna meg a párom, 4 gyereket szerettem volna. Későn sikerült, már 2 is elég lenne, erre még 1 sem akar sikerülni. Ezért az elkeseredés.
Hogy igazán most akarok-e gyereket? Mikor belekezdtünk, még csak azért akartam akkor, mert nem szerettem ott dolgozni, és utáltam a főnököm. De ez kábé 3 hónapig tartott, mostanra meg már teljesen nem számít.
Tényleg tőle akarok gyereket? Te azt mondod a párodra, hogy jó ember. Az én emberem is jó ember. Nem hibátlan, de tökéletesen kiegészítjük egymást. Olyannyira, hogy ha szerencsésen örökli a gyerekünk, még a kettőnk tulajdonságaiból a legjobbat hozhatja ki. Persze történhet rosszabbul is, de az is az én (a mi) gyerekem, (-ünk) lesz. Test a testemből, vér a véremből. Ő ez az Igazi? Én úgy érzem, de biztosat senki sem tud. Ezt neked nem kell magyaráznom. Mindketten megjártuk a magunk útját, mindketten megtapasztaltuk, milyen pasik lézengenek a világban. Nem is kell magyaráznom.
"Nem lehet, hogy a fejedben, szivedben motoszkal valami, ami felulrija a baba iranti vagyaidat?"
Ezt sem tudhatom. Sok mindent átgondoltam már, ha erről van szó, vannak tippjeim. De mivel egyelőre az elégtelen peteérésem a fő ok, ezzel nem foglalkozom. Majd ha ezzel sem jön össze, meg lesz a pasivizsgálat, és túl vagyok a petevezeték-átjárhatóságin, tehát meglesznek az elsődleges testi vizsgálatok, akkor majd jöhet a lelkem. Ha minden rendben találnak, és mégsem lesz pozitív tesztem, elmegyek egy kineziológushoz, aki felszínre hozza ezeket a gátakat.
A sok kétely, amit felsoroltál (a csak dobogjon a kis szivétől a miért nem alszikig) igen, ezek mind kérdések, aggodalmak, és igen, én egy érzékeny ember vagyok, tehát valószínűleg majd végigparázom a terhességem. Vagy nem. Mert ahogy le tudtam győzni a stresszt, a sírásokat (jó, ez a mostani pár nap megviselt), majd legyőzöm azt is. Lehet, hogy nekem csak két csík kell, és onnantól lebegni fogok, nem tudhatjuk. Lehet, hogy para-mama leszek, lehet, hogy józan. De addig, amíg nem jön össze, ezt nem tudhatom. Addig úgy érzem, futnék én, akár maratonit is, de már az első méternél elgáncsolnak... és akárhányszor elbukom, felkelek, elgáncsolnak. Fáj, fáj, de felállok. Eddig még mindig felálltam... és ez a lényeg.
Hazafelé bementem a patikába, vettem ovutesztet, és ilyen lett:
Pozitív:
két csík látható, és a teszt (T) hasonló erősségü, mint a kontrol (C) vagy erősebb. A C a zöldhöz közelebbi.
Úgyhogy ma este nem érek rá :-))
