Volt már olyan veletek, hogy választ kerestetek egy kérdésre, kinyitottatok egy könyvet, és ahol kinyílt, ott volt a válasz?
Előző bejegyzésem után még leveleztünk A-val, amikor is arra terelődött a szó, hogy amennyiben lelki oka van a meddőségnek, mi lehet az. Már volt szó a felfázásról, az egyik "démonom" ez. Gyerekkoromban állandóan felfáztam. És van egy parám, hogy már akkor eldőlt, hogy soha nem lehet gyerekem. Ezért legbelül az anyámat okolom, hogy nem vigyázott rám eléggé, és meg is érkeztünk a kettes ponthoz. Ő eléggé “ridegtartással” nevelt minket, és a tesómnak ez oké volt, mert ő fiú, én meg... na pl ezért lettem hiperérzékeny. Ezzel reagáltam a ne bőgjéééé máááá, most minek bőgsz, mingyá kapsz két egyformát, oszt lesz mijé bőgni... Na, ilyeneket hallgattam gyerekkoromban. Egyébként már akkor gyereknevelési könyveket olvastam, meg később pszichológiát, tisztán tudtam, hol cseszi el. És tudom azt is, mit szeretnék másképp csinálni. Családot szeretnék, szerető családot, egy meleg otthont, és mindent megadni (szeretet, ölelés, iskolázás, élmények, játék, stb stb stb még egymillió fontos, nem pénzen vásárolható JÓ), ami nekem nem adathatott meg.
Na, alig telt el pár óra, a délután vett (majd jól elfeledett) Nők Lapja címlapjára esett a tekintetem: "Miért nem esem teherbe - 6 tanács a lelki görcsök feloldására". Kinyitom, nézem a tanácsokat:
1. Fiúnak vártak... na engem nem, sőt, én azért születtem, hogy lány legyek: apám az a ritka állatfajta volt, aki mindenáron lányt akart.
2. A karrierem fontosabb, mint az anyaság - na ez sem igaz, sőt, volt idő, mikor pont a munkahelyről akartam gyesre menekülni.
3. Nem bízom a páromban - Melyik pasiban lehet 1000%-osan megbízni? De mind közül Ő a legmegbízhatóbb, sőt nem ismertem még nála megbízhatóbbat.
4. Depressziós lettem az előző szülésem után - ha ha ha - hol vagyunk még...
5. Rettegek az anyaszereptől
6. Apa szeretnék lenni... ( a férfimeddőségről)
Az 5-ös lesz a befutó:
Rettegek az anyaszereptől - Olyan anya lesz, amilyet szeretne!
Gyakran előfordul, hogy egy nő azért fél anyává válni, mert rossz tapasztalatokat őriz gyerekkorából. Somogyi Andrea megemlíti azt a páciensét, akit rideg édesanyja nevelt, aki kilépett rossz, veszekedésekkel terhelt házasságából. Ez a fiatal nő sok hasonlóságot vélt felfedezni édesanyja és önmaga között, és azt gondolta: biztosan ő is rossz anya lesz.
Mit mond a pszichiáter?
- Végül pszichoterápiával szétválasztottuk: ő egy másik ember, még ha vannak is hasonlóságok közte és az anyja között. Azután kialakítottunk a páciensben egy olyan anyaképet, amellyel azonosulni tudott, és ez annyira segített, hogy egykori betegem ma már kétgyerekes anyuka. - mosolyog a pszichiáter. - A hasonló félelmekkel küszködő nőknek el kell hinniük: olyan anyák lesznek, amilyenek lenni szeretnének! Megbeszélhetik a párjukkal is, hogy figyelmeztesse majd őket, ha úgy bánnának a gyerekkel, ahogyan az anyjuk annak idején..
Milyen anya szeretnék / nem szeretnék lenni:
- olyan, aki szereti a gyerekét, és ezt ki is mutatja. Nem kell agyonajnározni, de megvígasztalni, ha bántja, fáj valami, átölelni (amíg hagyja), megpuszilni, nem pedig alázni, rászólni, megsemmisíteni
- olyan, aki meleg, szeretetteljes otthont teremt és tart fenn, nem pedig egy kiabálásokkal teli, feszült, komor házat, aminek falai, ablaka, teteje van ugyan, de nem igazi otthon
- olyan, aki szereti a párját, és ezt ki is mutatja. A gyerek úgy nő fel, hogy azt látja, apa-anya egy pár, együtt élnek, együtt döntenek, egyenrangúak. Persze megeshet, hogy nem maradunk örökké együtt, de törekedjünk rá, és ha esetleg még sem sikerülne, soha ne neveljük pl az apa ellen a gyereket (nálunk megtörtént)
- olyan anya, aki bíztatja a gyerekét, motiválja, megdícséri, ha a gyerek megérdemli. Nem alázza, nem fitymálja, ha mégsem. "Legközelebb majd sikerül!"
- olyan, aki okosan büntet, ha kell - ez persze tudom, nagyon nehéz, de talán ráérek még kitalálni, ráérezni. A nevelés nagy csodája. Hogyan neveljünk tisztességes embert gyerekünkből. A dacos kamasz. Stb.
Nagyvonalakban ennyi.
