Vizsgálatkor a terhes méh üregében egy 32 mm-es intact petezsák látható. Embrionális elemet, életjelenséget kimutatni nem sikerült. Mindkét oldali ovarium normális nagyságú, szabályos szerkezetű. A Douglasban folyadék nem látható.
DG: Grav. s. 8. Blighted ovum
Oka lehet:
Genetika, de véletlen baleset, új mutáció, melynek ismétlődési kockázata rendkívül csekély. A lényege, hogy a baba szervezetében kromoszóma-mutáció következett be nagyon korai stádiumban, amikor a magzat, a köldökzsinór és a lepény elkülönülése történik.
Miért is történt meg - az én hibám volt?
Gyermeke génjeinek egyik felét a spermából, a másikat pedig petesejtből nyeri. A fogantatás pillanatában megkezdődik a gének kicserélődése. Sokszor - puszta véletlenségből - egyes kromoszómákból letörik egy-egy darab, s akár egy másikhoz csatlakozik. Így a gének megsérülhetnek. Ezáltal az információ egy része elvész és ekkor az új ember meghalhat. Lehet, hogy erre az elveszett információra hetekig nincs szükség, addig a terhesség normálisan fejlődik, utána azonban bekövetkezik a halál és ön elvetél. Van, amikor a vetélés nem rögtön következik be. Ezt hívják fennakadt vagy megtartott vetélésnek. Esetleg néhány hétig nem is lehet tudni róla, amíg kisebb vérzés vagy menstruációs jellegű fájdalmak nem jelentkeznek. Ilyen esetben a szervezet nem ismeri fel, hogy az embrió meghalt, és továbbra is fenntartja a terhességet.
Egy másik ok lehet az, hogy az anya progeszteron-szintje túl alacsony. A progeszteront a sárgatest kezdi el termelni, amikor a petesejt kilökődik a petefészekből. A termelést fenntartja két hét után is, ha HCG hormont észlel az anya vérében. A HCG hormont a trophoblast (a csírahólyag külső része) termeli, melyből később a méhlepény lesz. Az első 10-11 héten a progeszteron elégtelenségét okozhatja az, hogy a trophoblast nem termel elég HCG hormont, vagy az, hogy a sárgatest nem válaszol elegendő progeszteronnal a HCG jelenlétére. Ennek az lehet a tünete, hogy az anyának nincs reggeli émelygése, hányingere. Ebből azonban nem lehet egyértelműen progeszteronhiányt megállapítani, mert mindegyik nő más mértékben érzékenx a HCG-szintre. A HCG alacsony szintjét vérzés is kísérheti (ld. lejjebb). Az első trimeszter végére a méhlepény elég fejlett lesz ahhoz, hogy átvehesse a progeszteron termelését. Ekkor a sárgatest elhal, s nem termel többé progeszteront. Ha azonban ez a két esemény nincs szinkronban, akkor csökken a progeszteronszint, a méh összehúzódik, s kilöki a babát. A vetélés kockázata csökken a terhesség előrehaladtával, azonban az első trimeszter végén egy kissé megnő. Ha a hormonszinttel van a gond, akkor a magzat hiába egészséges, a méh kilöki őt.
Ezek a leggyakoribb okok, amiért a nők elvetélnek. Nem azért, mert ön valamit megtett vagy nem tett meg, hanem a puszta véletlen miatt. Nem azért, mert alkoholt vagy pasztőrizálatlan tejet ivott, vagy nem szedett folsavat. Biztosan nem azért, mert nemi életet élt, vagy keveset pihent. Akár egész nap az ágyban feküdt a terhesség kezdete óta, akár minden nap sokat mozgott, mindez nem változtatott a dolgon.
További - ritkábban előforduló - ok lehet, hogy az anya szervezete ellenanyagot termel a magzat ellen. Az elmélet szerint az anya sejtjei és a méhlepény közötti kölcsönhatás következményeképpen a magzat egy enzimet kezd termelni. Az enzim termelése akkor indul be, ha az anya és a magzat sejtjei különböznek. A problémát az okozza, ha az apa génjei hasonlítanak az anyáéra (200-300 házaspárból egy akad ilyen), mert ekkor nem indul be az enzim termelése. Ekkor az anya immunrendszere ellenanyagot termel, s a magzatot idegen testnek tekinti. A méhlepény sérül leginkább, mert az kapcsolódik közvetlenül az anya testéhez. A sérült méhlepény ilyetén vérzése majdnem mindig vetélést okoz.
Van, amikor a szervezet a baba és az anya közötti anyagcserében kulcsszerepet játszó foszfolipidek ellen termel ellenanyagot. Ilyen esetben szinte biztos, hogy a magzat meghal. Ha a szervezet immun- vagy hormonrendszere (pajzsmirigy, mellékvese, agyalapi mirigy) nem működik megfelelően, az mindenképpen nagyon veszélyes a babára nézve.
Egyéb tényezők, melyek vetéléshez vezetnek vagy vezethetnek:
- a méh alakjának rendellenessége,
- az ún. üszök- vagy mola-terhesség, amikor a chorion-bolyhok fajulnak el,
- a baba nem jól ágyazódott be, vagy eltemeti magát a méhszövetbe - balszerencsének köszönhetően,
- a méhszáj nem tud megfelelően zárni,
- a méh jóindulatú kötőszövetes rostdaganata,
- összehegedt szövetek a méhben,
- nagy dózisú Röntgen-sugár,
- nagy dózisú vegyszer belélegzése (otthon vagy a munkahelyen),
- kábítószer,
- dohányzás - 30-50%-kal nagyobb a kockázat,
- alkohol,
- fertőző betegségek: rubeola, toxoplasma-fertőzés, cytomegalovírus, herpesz, hepatitisz, T-mycoplasma,
- az anya betegségei: cukorbetegség (leginkább a rosszul kezelt), bőrfarkas, súlyos testi aránytalanságok,
- az anya kora - a kor előrehaladtával nő a kockázat; a klinikai vetélés esélye 6,4% a 35 év alatti nők esetén, 14,7% a 35-40 éves nőknél, és 23,1% 40 év felett,
- placenta abruptio (a méhlepény leválása), placenta previa (a méhűr alsó részére tapadó méhlepény), a méhlepény elfertőződése,
- scleroderma - a bőr keményedésével járó, az egész szervezetre kiható szövetbetegség,
- 38 °C feletti láz.
Vérzek a terhesség alatt - túléli-e a gyermekem?
A terhes nők mintegy 20%-a vérzik terhessége során. Az ilyen nőknek több, mint a fele meg tudja szülni gyermekét. Az olyan nők, akiknél a hasi ultrahang kimutatja a magzat szívverését, de véreznek, 90%-ban meg tudják gyermeküket szülni. Vetéléstől inkább erős, élénk piros vérzés esetén kell félni, nem pecsételő sötétbarna vérzésnél. De sok olyan nő is megszülte már gyermekét, aki erősen vérzett. Ha azonban a vérzést görcsök és hasi fájdalmak is követik, akkor nagy esély van a vetélésre. Az ilyen tünetek a ritkán előforduló méhen kívüli terhességet is jelezhetik. A méhen kívüli terhességet azonban láz, gyengeség, a vérzés előttinél sokkal erősebb émelygés és egyre nagyobb hasi fájdalmak is jelzik.
A méhlepényből leszakadó darabok is idézhetnek elő vérzést. Ez a méhlepény helyezkedésétől van, ha azonban a méhlepény megerősödik és letapad, elmúlhat az ún. fenyegető vetélés időszaka.
Ha bármi szürkés vagy rózsaszínes anyag jelenik meg, az nagyon rossz jel, mert az általában az embrió szövetéből vagy a méhlepényből van. Szintén rossz jel, ha a vérzés három napnál tovább tart.
A beágyazódás ideje körüli vérzés nagyon gyakori.
Akkor sem kell aggódni, ha a menstruáció időpontja körül jelentkezik a vérzés. Akár még a harmadik menstruáció idején is lehet ilyenfajta vérzés.
Meddig fog tartani ez a vérzés és mikor áll vissza a ciklusom?
A vérzés körülbelül 7-10 napig tart. Nem szokott egy havi vérzésnél erősebb és szagos lenni. Ha aggódik, keresse meg körzeti vagy kezelő orvosát tanácsért. Normál esetben következő vérzése 4-10 hét múlva jön meg, leggyakrabban a 6. hét környékén. Ha a ciklus korábban szabálytalan volt, akkor lehet, hogy később. Termékenysége a következő vérzés előtt visszaáll, ezért ha ismét terhesnek érzi magát, hasznos lehet egy terhesteszt.
Tágításon és kaparáson estem át - okoz-e ez valamilyen problémát?
A tágítást, majd a kaparást, illetve az evakuációt azért végzik el, hogy csökkentsék a fertőzés veszélyét, és hogy ön ne vérezzen a következő hetek során. Nagyon ritkán a méhszövet átlyukadását vagy gyulladását okozhatja. Ez utóbbi folyamatos vérzéssel vagy erős szaggal jár. Ennek esélye azonban jóval kisebb, mintha nem esett volna át ezen a műtéten. Ha mégis bekövetkezik a gyulladás, rövid antibiotikumos kúra elmulasztja. A tágítás és a kaparás nem gyengíti az ön méhszáját és nem teszi hajlamosabbá következő terhességek során a vetélésre. Az esetek 2%-ában meg kell ismételni a műtétet.
Milyen gyakori a vetélés?
Amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, célszerű feltenni azt a kérdést is, hogy milyen gyakran következik be átlagban terhesség egy ciklus során. Azok a tanulmányok, amelyeket nagyon érzékeny terhességi tesztek eredményei alapján készítettek, azt mutatják, hogy termékeny párok esetében egy természetes ciklus során 60%-ban következik be terhesség.
Lehetséges, hogy a méhbe történő beágyazódás előtt a terhességek 50%-a elvetél. Nem sokkal a beágyazódás után a magzati veszteség 30% körül van (ez még mindig nem ismerhető fel klinikailag). Miután a terhesség klinikailag felismerhető lesz (35-50 nap), 25% végződik vetéléssel. A vetélés kockázata erősen csökken a 8. hét után az idő múlásával.
Már korábban is elvetéltem - nem több-e ez balszerencsénél?
Sok nő többször is elvetél életében. A vetélés gyakoriságát tekintve körülbelül minden 36. nő 2 vetélésre számíthat. Ha azonban ezután is előfordul vetélés, akkor célszerű alaposabb orvosi kivizsgálást kérnie.
Nagyobb-e az esélye a vetélésnek, ha már volt korábban, illetve kisebb-e, ha a korábbi terhességek egészségesek voltak?
Regan professzor ismétlődő vetéléssel foglalkozó londoni klinikájának tanulmánya szerint a vetélés kockázata a következőképpen függ a korábbi terhességek kimenetelétől:
| első terhesség esetén | 5% |
| ha az utolsó terhesség élveszületéssel végződött | 5% |
| ha mindegyik terhesség élveszületéssel végződött | 4% |
| egy vetélés után | 20% |
| két vetélés után | 28% |
| három vetélés után | 43% |
| abortusz után | 6% |
Mikor foganjon következő gyermekünk?
Vannak, akik úgy döntenek, hogy azonnal, míg mások úgy érzik, hogy időre van szükségük gyermekük elvesztésének feldolgozásához, és ezért várni szeretnének. A vélemények eltérőek az orvosok között is. Vannak, akik szerint felesleges egynél több ciklust kivárni, mert az nem javítja az esélyeket. Van, aki fél évet ajánl betegeinek. Sok tanulmány azt mutatja, hogy a spontán vetélés kockázata nagyobb a vetélést követő első három hónapban. A több hónapi várás mellett nemcsak az szól, hogy fizikailag fel kell épülnie az anyának, hanem az is, hogy lelkileg is. A vetélést követő első menstruáció előtt megfogant babák esetében az is gondot jelent, hogy nem lehet pontosan tudni, mikor fogantak, mert a nő ciklusa elhúzódhat. Ha a vetélés fertőzéssel vagy egyéb komplikációkkal járt, érdemes akár fél vagy egy évet is várni.
Sok sikeres terhesség kezdődött már az első menstruáció előtt és sok terhesség végződött már vetéléssel annak ellenére, hogy kivárták az orvos által ajánlott időt. Vannak, akiknél viszont használt a várakozás. A legtanácsosabb mindig a kezelőorvos utasításait követni.
Mit tehetek, hogy csökkentsem a vetélés kockázatát a következő terhesség során?
Amint fentebb is említettük, a vetélések leggyakoribb okán nem lehet segíteni. Mégis fel tud készülni következő terhességére. A rendszeres testmozgás, az egészséges étrend, a stressz csökkentése, a testsúly normál határok között való tartása olyan dolgok, amelyekre koncentrálni lehet, s amelyek javítják az ön és a baba esélyeit. Az alkohol fogyasztásának csökkentése és a dohányzás abbahagyása is biztosan segít. Ne felejtsen el folsavat szedni, mert az a baba idegrendszerének normális fejlődését segíti.
Hogy fogom magam érezni, amikor hazakerülök?
A vetélésre a reakció nagyon sokféle lehet, és mégegyszer hangsúlyozzuk, hogy nincs helyes érzés. A mély bánaton kívül szervezete hormonális változásokon megy keresztül, ami érzelmileg ingataggá teheti.
A szomorúság, levertség teljesen normális reakció arra a veszteségre, amely önt érte, s nagyon intenzív is lehet, akár más szeretteinek gyászolása. Sok nő az érzéketlenség és az üresség érzéséről beszél vetélés után. Vannak párok, akik visszahúzódnak, egyedül és elhagyatva érzik magukat, mások pedig beszélnek az őket ért veszteségről.
A férfiak gyakran úgy érzik, hogy nekik kell erősnek lenniük feleségük érdekében, s nagyon nehezen tudnak veszteségükről beszélni. De ők is gyászolnak. Bár először nehéz, meg kell próbálni a családnak és a közeli barátoknak beszélni arról, hogy ön mit érez.
A lelki támogatáson kívül egyesek szerint a B-6 vitamin, a folsav, a magnézium és kálciumtartalmú ételek, valamint a gyógyteák is segíthetnek a depresszió, a szorongás és a szétszórtság leküzdésében.
A cikk a következő tanulmányok alapján készült:
1. D. E. Tucker MRCOG*: Miscarriage
2. Frequently Asked Questions about Miscarriage
3. Ferre Institute: Miscarriage: Surviving Pregnancy Loss
Fordította és összeállította: Szatmári Örs
* Member of the UK Royal College of Obstetrics & Gyneacology
A spontán vetélés szó szerint véve nem "spontán", azaz ok nélküli. Kiváltó tényezőit hat csoportba szokás sorolni:
- Sárgatest-elégtelenség: Ha a sárgatest a ciklus során nem termel elég progeszteront, a méhnyálkahártya nem tud felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion). Ebben az esetben a következő terhességet csak orvosi kezeléssel jól előkészített, szabályos ciklusok alatt szabad vállalni.
- Ivarcsatorna (hüvely-méh) fertőzés: Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik. Az ok a férj fertőzése is lehet, pl. idült prosztata-gyulladás formájában.
- Génhibák: A kromoszóma-rendellenességgel fejlődésnek indult magzatok többsége nem jön a világra. Ez alól a Down-szindrómások egyharmada és a Turner-szindrómások 2%-a jellemzően kivétel. A kromoszóma-hiba kialakulhat új mutációként vagy valamelyik szülő által hordozott, kiegyensúlyozott rendellenesség szerencsétlen következményeként. Ha az egyik szülő egyik kromoszómájának egy darabja letörik és átragad a másik kromoszómára (transzlokáció), az illető egészséges, mert sem génhiányban, sem génfeleslegben nem szenved. Véletlenszerűen előfordulhat, hogy a gyermek az említett kromoszómákból egy egészségeset és egy hiányosat vagy egy génfelesleggel rendelkezőt kap, így a transzlokáció kiegyensúlyozatlanná válik, és a többszörös, súlyos veleszületett rendellenesség világra jöttét csak a spontán vetélés akadályozhatja meg. Génhibára, illetve környezeti hatásra létrejövő rendellenességek esetén a spontán vetélés a rendellenesség súlyosságától függ. A hatujjú gyermek megszületésének nyilvánvalóan nincs akadálya, de más a helyzet például nyitott gerinc esetén.
- Nőgyógyászati rendellenességek: A méh fejlődési rendellenességei, a méhnyálkahártya pusztulása (pl. tbc miatt), a méhfalak összenövése (Asherman-szindróma), túlzottan nagy, sok vagy kedvezőtlen helyzetű myoma, stb., mind-mind spontán vetélés okozói lehetnek.
- Méhnyak-elégtelenség: A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik. Másodlagos a méhnyak-elégtelenség, ha a méhnyak záróizmainak sérülése egy korábbi szülés vagy nem szakszerűen végzett terhesség-megszakítása során elszenvedett méhnyak-sérülés következménye.
- Immunológiai összeférhetetlenség: Ha a férj és a feleség antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, a magzatot védő ellenanyagok termelése megkéshet, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (a "killer sejtek") áldozatává válhat.
