Életem egyik legszörnyűbb napja. Miután a karácsonyi szünetre és a két ünnep közötti lassú munkavégzésre való tekintettel egészen 30-áig elhúzódott az altatáshoz szükséges papírok beszerzése (vérkép, vizelet, vércsoport), szilveszter volt az a nap, amikor bevonultam a kórházba. Már kezdett fájdogálni, le akartam zárni ezt az egészet.
Kaptam nyugtatót és oltást trombózis ellen. Tudtam, hogy tágítással fognak kezdeni, egy pár centis, fél cm átmérőjű alga (laminária) pálcát raknak fel, ami a testnedveket összegyűjti, és ezáltal megduzzad, tágít. 4-6 óráig eltart, és volt, akinek szülési fájdalmakat okozott. Na, felrakták, de már csak az iszonyatos volt - ahogy jobbra-balra fel-le turkáltak bennem. Szerencse vagy sem, ott be is indult a vérzés ezerrel, a dr csajszi kétségbe is esett, hívta az osztályvezetőt. Ő meg azt mondta, nem kell már itt tágítani, vigyük a műtőbe. Én akkor megkönnyebbültem. Le kellett venni minden fémtárgyat, és beslattyogni a műtőbe. Itt adtak rám a lábamra zöldruhát, vérnyomásmérőt, vénás érzéstelenítőt, és el is aludtam. 20 perc után már az ágyamban ébredtem.
Felébresztettek, de azt mondták, aludjak pár órát. Kipattant a szemem, és megpróbáltam magamhoz térni teljesen, hogy felfogjam, élek, és nem fáj semmim, vagy legalábbis nem halálosan. Semmit nem éreztem, de ekkor már nem tudtam elaludni. Teljesen kitisztult az agyam, és csak néztem ki a fejemből. Az utca zaja (SOTE II, Üllői út, kereszteződés) beáramlott a csukott ablakokon keresztül, a folyosón kiabáltak, telefonok csörögtek. De nem is éreztem, hogy fáradt, gyenge lennék. Egy óra múlva itattak velem egy kis vizet, hogy kihányom-e. Semmi. Utána adtak még egy szurit: mivel negatív a vércsoportom, ellenanyagot.
Két óra után felültem, hogy szédülök-e. Semmi. Három óra után sétáltam. Négy óra után elkezdtem könyörögni, hadd menjek haza. Végül 6 óra után a műtéttel léptem ki a kórház ajtaján.
Sógornőm vitt haza, itthon várt a párom, és egy halom gyümölcs. Be is kajáltam belőle, este még melegszendvicset is sütöttem. Ma pizzát. Mondjuk ez utóbbi már kicsit megerőltetett, ma már inkább pihenek ezek után.
Most csak a nagy megkönnyebülést érzem, hogy túl vagyok a befejezésen. Hétfőn vissza kell menni a zárójelentésért, mert szilveszter lévén a műtét után minden releváns személy lelépett. Nekem hivatalosan ott kellett volna maradni másnap reggelig, de isten őrizz.
