A laboreredmények alapján a glükóz szintem emelkedett, erre mindenki azt mondta, hogy ááá, nem vészes, 0.09-cel magasabb, mi az, kicsit ideges voltál, szoktuk is mondani, hogy "felmegy a cukrom". De engem nem hagyott nyugodni, elmentem tegnap a gyógyszertárba, és vettem egy vércukormérőt. Áttanulmányoztam a használati utasítást - nagyon profi, 350 adatot eltárol, és számítógépre is át lehet másolni az adatokat, infrával. Este, 2 órával vacsi után ki is próbáltuk, nekem 5.1 mmol/L, páromnak 6.1 mmol/L, de ő később vacsorázott (és többet :-))
7 után nem is ettem, másnap reggel megnéztem mintegy 12 óra éhezés után: 6.1!!!
El is döntöttem, minden reggel megmérem, és összeírom, majd ezt is elviszem a dokinőhöz.
Én ezt komolyan akarom venni. És nem elvetélni újra, és nem betegen végighordani a terhességet, a magzatra is káros lehet, és fel is kell azt a gyereket nevelni! Szó sem lehet újabb Clostilbegyt-kúráról!
Majd bemásolok ide pár cikket a témában.
__________________
Leveleztem egy orvossal is, mert nem bírom kivárni az egy hónapot, és hiába mondják nekem, hogy ez tökéletes eredmény, nem az. Azok szerint az, akik nem törődnek a kezdődő bajokkal.
Részlet az orvos leveléből:
Az, hogy inzulin rezisztenciája van, számomra addig sem volt kérdéses, amig nem végezte el a cukorterheléses vizsgálatot (ahol mind az éhgyomri, mind a terhelés utáni inzulinszintje meglehetősen magas, de ez a tény a túlsúlyból már automatikusan ismert lethetett volna), viszont ez a vizsgálat azt is felszínre hozta, hogy már éhgyomorra magas a vércukorszintje, tehét van zavar a szénhirát-háztartásában is. Gyanítom, hogy szülei, rokonai között vannak kövérek, cukorbetegek, szív-érrendszeri problémákban szenvedők, hiszen ezek a kérdések általában örökletesek.
Gyógyszeres kezelésébe látatlanban nem szólhatok bele, ez azokra tartozik, akik Önt vizsgálták, és ezáltal Önnel jogi, és nem kevésbé anyagi viszonyba is kerültek. Arról, hogy csak egy hónap múlva hajlandók Önt fogadni, igazán nem tehetek. Úgy látszik, nagyon jól megy nekik, hogy ilyesmit megengedhetnek maguknak.
Az Önt vizsgáló-kezelő orvosoknak egybként is kölcsönösen tudnia kéne egymás tevékenységéről és közösen kéne a megfelelő elhatározásra jutniuk (ebbe sem szólhatok bele).
Mindenesetre a meglevő, immár laboratóriumilag is bizonyított inzulin rezisztencia, cukorháztartásbeli zavara miatt, akármi egyéb is mutatkozna részletesebb hormonvizsgálatával (ezért javasoljuk mindig a belgyógyász-endiokrinológusi kivizsgálást teherbeesési nehézség esetén is) nem derül ki más, a honlapomon is részletezett életmódi változások rendszeres betartását javaslom.
Ugyanis Önnek nemcsak teherbeesési nehézsége van. Önt és leendő magzatás is általános állapotának rendezetlensége meglehetősen károsan befolyásolja. Nemcsak teherbe kéne tudni esni, hanem a terhességet egészségben kihordani, majd pedig a gyermeket még legalább két évtizedig felnevelni, gondozni is kell - és ehhez Önnek végig egészségesnek kell maradnia. Ha csak azt hiszi, hogy teherbeesési nehézsége van, akkor téved. És tévednek mindazon orvosai is, akik erre nem gondolnak.
Szimpla leletkiértékeklési felkérésének nem tettem volna eleget, ha nem látom, hogy itt súlyos szemléleti probléma áll fenn az Ön kezelési kisérleteivel kapcsolatban.
__________________
Akinek van ideje, olvasgasson a témában:
Amit a PCOS-ról 2007-ben érdemes tudni - nem orvosi szemmel...
Egyre jobban szaporodik azoknak a fórumoknak a száma, ahol leküzdhetetlen túlsúlyról panaszkodnak a beíró tagok. Vagy kezelhetetlenül pattanásos, aknés bőrről. Nem ritka az sem, ahol arról számolnak be a fiatal lányok és asszonyok, hogy sűrűn kell gyantáztatni a testüket, s nemcsak a lábon és bikinivonalon - de esetleg deréktájon is.
E fórumok száma elenyésző azokéhoz képest, akik teherbe esési gondokkal küszködnek, éspedig azért, mert nincsen vagy rendszertelen a peteérésük (havivérzésük), vagy éppen teherbe esnek ugyan, de el is veszítik a babát. csak úgy röpködnek a szitokszavak a reménytelenül lapos hőgörbe, az állandóan vagy sosem bejelző Lh teszt és PG 53 mikroszkóp miatt. 40 és 80 napos ciklusokról esik szó, vagy pedig olyan menzeszekről, amelyeket szinte állandósuló barna pecsételés vált fel. Sőt, olyan fórumozó is akad, aki szinte egyfolytában menstruál.
Ezeknek az elkeseredett hölgyeknek hormonális problémájuk van. Néhányuknál kiderül, hogy a pajzsmirigye rendetlenkedik (vagy nem derül ki), esetleg az agyalapi miriggyel (hipofizissel) nem stimmel valami. De a többség PCO-s. Maximum nem tud róla. És nincsen két egyforma PCO-s.
A PCO-sok általában vagy kozmetikushoz, vagy bőrgyógyászhoz és/vagy nőgyógyászhoz mennek.
"Csináljon valamit ezzel a rengeteg pattanással."
"Doktor úr, nekem ez a hőgörbém cikkcakkos. És 106 napja vezetem. Nem tudna nekem segíteni, hogy VÉGRE gyerekem lehessen? "
"Doktor úr, írjon fel nekem fogamzásgátlót, mert ezt nem bírom tovább."
"Undorító ez a sok szőr, Mici, gyorsan szedd le. Nem tudsz valami jó elektromos kezelést rá?"
A nőgyógyász doktor urak tájékozatlanabbikja nem mond semmit, csak nagyon gyorsan felír valami Clostakármizé tablettát. "Szedje be. Öt napig. Rá 3 hétre menstruálni fog. Ha nem, akkor terhes."
Az alaposabbja nem hagyja ennyiben. Megnézik (vagy nem) a hölgy petefészkét - ott sorjázik a sok kis ciszta -, extrém esetben még hormonvérvételt is kérnek. És jön a diagnózis: policisztás ovárium szindróma, azaz PCOS.
Az óvatosabbja azt mondja:
"Magának fogamzásgátlót kell szednie." - s egy lendülettel felírja a Diane tablettát. Arról mély hallgatás van, hogy ebből hogyan lesz gyerek.
"Magának fogynia kell. Viszontlátásra. Adjon le 20 kg-t."
"Én ezzel nem tudok mit kezdeni. Menjen el meddőségi központba, ott lombikkal csinálnak babát."
"Készüljön fel, hogy magának nem, vagy csak nagyon nehezen lesz gyereke."
A vérmesebbje azt mondja:
"Ott az a sok kis tüszőcske a petefészkében, csak meg kell érlelni. Stimuláljuk!"
"Tudja, a sok cisztától túl kemény lesz a petefészkének a fala. Ha beirdaljuk műtéti eljárással, akkor ki fog tudni szabadulni a pete. Utána garantáltan terhes lesz!"
STOP!
Ez a cikk azért íródott, hogy felhívjuk az érintettek figyelmét: a PCOS - mint minden hormonzavar - endokrin jellegű betegség! Azaz minden elmaradt peteérésnek, rosszul működő petefészeknek van valamilyen mögöttes oka, amit ki kell vizsgálni és nem feltétlenül hormonozással, de egyszerű kezeléssel eredményesen fel lehet számolni.
Ez viszont nem a nőgyógyászok hatásköre, hanem: a belgyógyászoké, ezen belül az endokrinológusoké. PCOS esetében jól jön, ha a belgyógyász diabetológiai ismeretekkel is bír.
Nem véletlen, hogy az lett a cikk címe, ami. Máig "alapműnek" számít Petrányi Gyula cikke az olvasók körében annak újszerűsége és közérhetősége miatt, melynek címe: "Amit a policisztás ovárium szindrómáról 2005-ben érdemes tudni" (Frissített változata: Policisztás ovárium szindróma (PCOS): A fel nem ismert népbetegség, http://www.pcos.hu/pcos_attekintes_5.html ). A cikk érdeme, hogy megvilágítja a laikus érdeklődők előtt is: "A PCOS bonyolult öröklésmenetű, változatos tüneteket okozó, igen gyakori női endokrin zavar."
Mi a gond a konzervatív nőgyógyászati megközelítéssel?
Amikor a szerencsétlen PCOS-os nő elkeveredik egy "hozzáértő specialistához" vagy egy meddőségi központba, akkor a 3.napi hormonlelettel és ultrahangos felvételekkel igazolják a diagnózist. Általában igaz, hogy bizonyos hormonértékek (LH szint, tesztoszteron, prolaktin) magasabbak a kelletténél, illetve a petefészkek gyakran meg vannak nagyobbodva és benne ott vannak szőlőfürt-szerűen a korábban érésnek indult, de fejlődésben visszarekedt tüszők, azaz 8-10 mm-es ciszták. Befejezett peteérés gyakran nincs.
Az orvos gyors és látványos eredményt szeretne - és ebben partner a páciens is, hiszen mire idáig eljut, legalább egy éve vágyik már babára. A kilátások kecsegtetőek: ha megműtik a petefészkeket és/vagy hormonkezelésben részesül, akkor X időn belül, Y % eséllyel terhes lesz!
Aztán ez a prognózis vagy bejön - vagy nem. A páciens gyakran utólag gondolkozik el: mi lehet itt a gond?
A testünk rendszerként működik. A petefészek működését olyan "háttérben" meghúzódó szervek befolyásolják, mint mirigyek, mellékvese, hipotalamusz, pszichés faktorok. Ha ezek közül valami is elromlik - és az ok számtalan lehet -, akkor a rendszer működése hirtelen vagy csak fokozatos jelleggel ugyan, de felborul, és ez a petefészek hibás működésében csapódik le (többek között). A rendszer hibás működésének és sorozatosan elmaradó peteérésnek következtében pedig a hormonértékek is felborulnak (aztán a hormonzavar és a peteérés hiánya egymást erősíti, oda-vissza hat). Tehát a 3.napi hormonértékekben tapasztalható eltérések nem okai az elmaradt peteérésnek és a hormonzavarnak!
Sőt: a női hormonokban tapasztalható eltérés és a férfihormon többlet következménye egy mélyebben gyökerező endokrin problémának.
A hagyományos meddőségi kezelés viszont nem arra irányul, hogy az endokrin jellegű zavarokat feltárja és azt kezelje - hiszen nem ez a feladata, hanem az, hogy mielőbb gyerekhez juttassa a párt. Ezért egy későbbi ponton "belenyúl" a hibásan működő szisztémába, és azt mondja: innentől mi vesszük át az irányítást! Nincsen peteérés? Majd mi csinálunk! S a műtéti és injekciós megoldással úgymond "megerőszakolják" a petefészkeket, ezzel "mesterséges" ovulációt idézve elő.
Mi a probléma ezzel? Sok esetben tapasztalni, hogy nem sikerül jó minőségű peteérést így sem elérni, a petesejtek nem termékenyülnek meg, a beágyazódás elmarad. Folytatódik a mensesek előtti barnázás. A lombikok érthetetlen módon nem sikerülnek. A létrejött terhességek igen nagy arányban instabilak, gyakori a vetélés. Ha megszületik a baba, a szoptatás befejezte után minden kezdődik elölről.
Az oka nyilvánvaló: attól, hogy még létrehoznak egy peteérést és terhességet, az alap szisztéma működése sajnos nem áll helyre, sem a baj oka nincsen megszüntetve.
A PCOS hátterében leggyakrabban az inzulinrezisztencia áll
A PCOS-t egy ideje a metabolikus X szindrómához kötik a kutatók. Ennek a lényege, hogy azok, akik a metabolikus X szindróma genetikai örökségét hordozzák magukban (azaz a hajlamot), azok idősebb korukra elhíznak (tipikus a hasra történő hízás, nőknél is), magas a vérnyomásuk, magas a koleszterin szintjük, illetve rendetlenkedik a szívük. De a legkiabálóbb tünet: könnyen kialakul náluk a II.típusú cukorbetegség, ami azt jelenti, hogy evés hatására tartósan magas vércukorszint alakul ki a szervezetükben, amelynek hosszú távon igen káros hatásai vannak.
Korábban az orvosok úgy gondolták - és sajnos ez a tévhit mind a mai napig erősen tartja magát -, hogy a PCOS-ban szenvedő lányok és nők jellegzetes markáns külső jegyeket viselnek magukon illetve kifejezett egészségügyi problémákkal küszködnek, mint elhízás és keringési zavarok, illetve a cukorbetegségnek egy enyhébb vagy már kifejezettebb formája. Ugyanis azt már korábban is felismerték, hogy az X szindróma tünetei, főleg a cukoranyag-csere zavar és a PCOS között szoros kapcsolat van.
Aztán ezeket az összefüggéseket tovább finomították, és kimondták: a PCOS hátterében nagyon gyakran az inzulinrezisztencia áll, amely még nem kifejezett cukorbetegség, de annak egy enyhébb zavara, és ezt gyógyszeresen kezelni lehet. Méghozzá metforminnal. De legalább ugyanilyen fontos az életmód-változtatás is.
Annak ellenére, hogy évek óta ismert már a PCOS metforminnal való kezelési lehetősége, mégis igen sokan idegenkednek ettől a megoldástól, és olybá' tűnik, hogy a meddőséggel foglalkozó szakemberek, nőgyógyászok nem vetik fel ezt a lehetőséget, nem tájékoztatják erről a beteget. Sőt! Ha az illető önszorgalomból szerzett információi alapján rákérdez, nagyon sokszor elhárítják az erre vonatkozó kérdéseket, és továbbra is a konzervatív kezeléseket erőltetik.
Ennek számos oka van. Leggyakrabban megint csak tévhiteket lehetne itt felsorolni, s így egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy mennyire nem azonos elveket vall a nőgyógyászati illetve a belgyógyászati - diabetológiai kör.
• Az első számú tévhit, hogy nem lehet inzulinrezisztens az a nő, aki vékony. Ugyanis abból indulnak ki sokan: az inzulinrezisztenciát a felszaporodott zsírszövetek okozzák. Viszont számos orvosi cikk figyelmeztet arra, hogy az ok-okozati kapcsolat nem ennyire nyilvánvaló, sőt, fordítva: a rezisztencia következménye lehet idővel az elhízás! A rezisztencia valójában genetikailag örökölt hajlam, s erről igen könnyen meggyőződhet bármelyik PCOS-os, ha számba veszi, hogy a felmenői közül hányukra jellemző a metabolikus X szindróma illetve a cukorbetegség!
• A második számú tévhit, hogy a terheléses vércukor eredmények igazolják az inzulinrezisztencia meglétét. Abból indulnak ki, hogy elegendő csupán éhgyomri, majd terheléses 60 illetve 120 perces vércukor eredményeket kérni - ha ezek emelkedett értéket mutatnak, akkor valóban fennáll a rezisztencia. Ez sem feltétlenül igaz. Nagyon sok olyan nő van, aki rezisztens, viszont a cukorértékei teljesen rendben vannak. Az inzulinértékek viszont magasak - ahhoz viszont azokat is mérni kell! Ez alább lesz részletesebben kifejtve.
• A harmadik számú tévhit, hogy nem lehet metformint adni a gyermekre vágyó nőnek, mert károsodni fog a magzat. Számos kutatás és gyakorlati tapasztalat igazolja ma már, hogy ez teljesen megalapozatlan vélekedés, sőt, vannak diabéteszes asszonyok, akik terhességük alatt végig szedik ezt a gyógyszert, és inkább pozitív hatásokról számoltak be.
• A negyedik számú tévhit, hogy amennyiben nem mutatható ki nyilvánvalóan az inzulinrezisztencia egy PCOS-os betegnél, ott egyáltalán nincs értelme metformint adni. Bár ennek a gondolatnak van némi alapja, de a legújabb tanulmányok ezt is cáfolják. Egyelőre nem tudni, miért, de úgy tűnik, hogy a végül konzervatív - hormonos kezelést igénybe vevő, önmagában a metforminra nem reagáló, nem tipikusan rezisztens nőknek is sokkal jobbak a teherbeesési rátáik, ha a kezelés mellé tartósan metformint szednek. (Lásd a cikket: http://www.pcos.hu/pcos_modern2.html "A diabétesz gyógyszerek növelik az IVF sikerét" )
Mi az inzulinrezisztencia dióhéjban?
Az inzulint a hasnyálmirigy termeli, és az a szerepe, hogy a vércukorszintet szabályozza. Amikor eszünk, akkor a vércukorszint megemelkedik a bevitt tápanyag (szénhidrát) hatására. Hogy a vércukorszint ne legyen tartósan magas, a hasnyálmirigy működésbe lép, inzulint pumpál a szervezetbe. Az inzulinszint is megemelkedik, és ez aztán lenyomja a vércukorszintet az eredeti mérték közelébe. Aztán természetesen az inzulinhullám is "lecseng". Ugyanezek a hullámok minden egyes evés után megismétlődnek, a bevitt szénhidrát mennyiségétől és annak felszívódási ütemétől függően - így működik ideális esetben a cukoranyagcserénk.
Akik rezisztensek, azoknak a szövetei, sejtjei nem "érzékelik" megfelelően az inzulin jelenlétét a szervezetben. Ezért evés után a hasnyálmirigy eszeveszett mértékben pumpálja az inzulint, hogy "átlépje az ingerküszöböt", és a cukor leszabályozódjon. Ennek az az eredménye, hogy a cukor normalizálásának ára van: az inzulinszint nagyon magas lesz, és nem is tér vissza egy nyugvópontra. Ekkor beszélünk inzulinrezisztenciáról. A magas inzulinszint viszont felborítja a hormonális szabályzást, és kedvezőtlenül hat a petefészekre is - és ez vezet a PCOS-hoz.
Súlyosabb esetben már a cukor beszabályozása sem működik jól, és a terheléses cukor is magasabb értékeket mutat! Ez viszont már a cukorbetegség kezdete.
A metformint a PCOS-osok azért kapják, hogy a szövetek inzulinérzékenysége fokozódjon, így a rezisztencia gyakorlatilag felszámolható, vagy legalábbis jelentősen lecsökkenthető. Viszont ez egy hosszas folyamat eredménye.
Hogyan mutatható ki az inzulinrezisztencia és hogyan hat a metformin?
A tapasztalatok szerint meglehetős értetlenséggel fogadják az orvosok a kérést, ha a páciens azzal áll elő: végezzenek rajta legalább 2-3 pontos terheléses vércukormérést (éhgyomri érték, aztán 75 gr glükózoldat elfogyasztása után mérés 60, majd 120 perccel), de ne csak a vércukor értéket, hanem az inzulinértéket is nézzék!
Holott ez nagyon fontos, hiszen az előbb írtak alapján a rezisztencia nem feltétlenül állapítható meg a cukorértékekből, az inzulinértékeket is látni kell hozzá. Egyes kórházak belgyógyászatán és cukorambulanciákon ezt természetesnek veszik, de sajnos sok helyen meg kell harcolni ezért a mérésért. (Ezért sokan újabban magánlaborokban próbálkoznak, önköltségi alapon.)
A rezisztencia gyanúja megalapozott akkor, ha az éhgyomri inzulinszint meghaladja a 8-10 mIU/L-t, illetve a 120 perces érték fölötte van a 3 - 26 mIU/L referenciatartománynak (ez laborfüggő).
Amennyiben az éhgyomri és/vagy terheléses vércukor értékek is fölötte vannak a megengedhető szintnek, akkor már kezdődő vagy kifejezett cukorbetegségről beszélünk.
A metformint ebben az esetben általában napi 1500-1700 mg adaggal szokták indítani, súlyosabb esetben idővel ennek növelése is indokolt, akár napi 3000 mg-ig. Számtalan gyógyszere van, a legismertebbek az Adimet és a Merckformin, Meforal. Mivel a szedés elején jelentős mellékhatások léphetnek fel (hányinger, hasmenés), csak nagyon óvatosan, kis adagokkal lehet elkezdeni, és hetek alatt szokik hozzá a szervezet.
A gyógyszert felírhatják háziorvosok, endokrinológusok, diabetológusok, illetve bizonyos nőgyógyászok, meddőségi orvosok, a lelet alapján.
A hatását csak fokozatosan fejti ki, hiszen alapvetően a hibás rendszer egészének kell helyreállnia - ezért előfordulhat, hogy 1 évig is szedni kell, mire megtörténik a teherbeesés. A tapasztalatok szerint a legelső időszakban, azaz a hozzászokás időszakában átmeneti romlás is bekövetkezhet.
Aztán fokozatosan szépül a bőr, a pattanások száma csökken, és megindul a fogyás. A legtöbb PCOS-os nő azt tapasztalja, hogy 2-4 havi szedés után jelentkezik az első spontán vérzés, majd fokozatosan beállnak a ciklusok. A hormonháztartás lassan rendeződik, és a létrejött terhességek is stabilak. Ezt a kedvező folyamatot a kimutathatóan rezisztensek kétharmada tapasztalja meg, s így nincsen akadálya a gyermekáldásnak. Érdemes lehet időközben ismételt hormonlabort és inzulinmérést kérni.
Vannak azonban olyanok, akiknél a metformin szedése nem hozza meg a várt hatást, azaz nincsen ciklusuk fél év után sem, vagy valamiért nem jön össze a terhesség. Esetükben további módszerek jönnek szóba.
Az egyik, hogy amennyiben nincsen ovuláció vagy elégtelen a peteérés (késői, utána gyakori a barnázás), Norcolutot kapnak a megvonásos vérzés előidézésére, és az induló ciklus 3.napjától napi 1 vagy 2 szem Clostilbegytet szednek 5 napig. Ez klomifent tartalmazó, az agyalapi mirigyet stimuláló tabletta, és nem hormon. A tapasztalatok szerint a hosszabb ideje metformint szedő nők 85-90%-nál létrejön így az ovuláció, és az ultrahangos követés, a tüszőrepesztő injekció és a terminált együttlét előbb-utóbb, pár hónap alatt terhességet eredményez.
Másik lehetőség, hogy egy újabb generációs inzulinrezisztencia elleni gyógyszert próbálhatnak ki, ez pedig az Avandia metforminnal kombinálva, vagy az Avandamet. Ez roziglitazon hatóanyagot is tartalmaz, amely bizonyos esetekben hatékonyabb lehet, mint a sima metformin. Még nincsenek vele széles körű tapasztalatok, de az első visszajelzések, főként a nem túlsúlyos hölgyeknél, igen kedvezőek.
A gyógyszer csak 40%-ot nyújt
A metformin nem csodaszer! Általában abba a hibába esnek a hölgyek (és nemritkán orvosok is), hogy afféle kiegészítő "vitaminként" tekintenek rá a babaáldás érdekében.
Akik így tesznek, azok alapvetően nem értették meg, hogy az inzulinrezisztencia ellen kell felvenni a harcot, amelyben kisebb részt tesz ki a gyógyszer, de nagyobb részt az életmód-váltás. A túlsúlyosaknak le kell fogynia (a BMI-nek 25 alá kell mennie), a nem túlsúlyosaknak is figyelnie kell arra, hogy mit esznek. S ez egy élethosszra szóló változtatás, hiszen a rezisztencia nem gyógyul meg soha.
Kerülni kell a finomított szénhidrátokat és az édességeket.
Legalább ugyanennyire fontos a rendszeres testmozgás.
Tehát hármas alapkezelést kell folytatni: gyógyszer, diéta (nem feltétlen fogyókúra) és mozgás.
Mi van akkor, ha mindent megtettünk, mégsem jön a baba?
Valószínű, hogy mégsem tettünk meg mindent. előfordulhat ugyanis, hogy a PCOS-os nő nemcsak inzulinrezisztenciával küszködik, vagy nem kifejezetten rezisztens, ezért további vizsgálódásra lehet szükség - és ezt elmulasztotta az orvosa, aki annak idején felállította a diagnózist!
Az endokrin zavarokat egyéb szervi rendellenességek is okozhatják, a leggyakoribb a pajzsmirigy-rendellenesség (alul- vagy túlműködés), és a hipofízis aedenoma (agyalapi tumor, ami magas prolaktinhoz vezet), illetve egyéb elváltozások (pl. mellékvese). Ezeket célirányosan csak endokrinológus tudja kivizsgálni és a gyógyszeres kezelést beállítani.
Nagyon sok félrekezelt nő története adja a tanulságot: ha valakinek feltehetően hormonális problémája van, akkor megfelelő szakorvoshoz kell fordulni.
S ha az elkülönítő vizsgálatok sem mutatnak semmit, a PCOS fennállása ismét igazolt, de a tartós hármas alapkezelés sem hozott legalább annyit, hogy legalább stimulálható legyen a páciens: akkor ez esetben, de csakis ez esetben fontolandó meg két további lépés: a laparoszkópiás drillinges beavatkozás (melynek során a petefészkek felületén lyukakat képeznek) illetve az asszisztált reprodukciós program (inszemináció illetve lombik).
Nagyon fontos, hogy 1 év hármas alapkezelés és endokrin vizsgálódás után ki kell vizsgálni mind a nőt egyéb nőgyógyászati problémák vonatkozásában (petevezetők átjárhatósága) illetve a férfi partnert is a spermiumok termékenyítőképessége vonatkozásában, mert sajnos meddőségi problémákat nemcsak a PCOS okozhat. Itt is igaz a szabály, hogy a párok legalább tizedénél egyéb tényező is fent áll, ami pedig a lombik kezelés szükségességét vetítheti elő - különösen, ha a férfival is gond van.
Jó tanács
A fentiek ismeretében, az a nő, akinél PCOS-t diagnosztizálnak, jól teszi, ha még mielőtt nekiugrana bármilyen drasztikus kezelésnek, inkább a "lassú víz partot mos" elveknek megfelelően tudatos kivizsgálásnak veti alá magát.
Ez következetességet feltételez:
• az egyéb problémák kizárása végett, ha már 1 éve próbálkoznak, végeztessék el a spermium vizsgálatot és a petevezeték-átjárhatósági vizsgálatot (HSG) nőgyógyásznál illetve andrológusnál
• keressen meg egy együttműködő belgyógyászt vagy endokrinológust, és az összes endokrin jellegű laborvizsgálatot végeztesse el, beleértve az inzulin- és TSH-, kortizol mérést
• egy hozzáértő szakemberrel elemeztesse ki a leleteket, akár egyszerre több orvost is kérdezzen meg, addig ne nyugodjon, míg részletes választ nem kapott arra a kérdésre: "Miért nincsen peteérésem?"
És csak ezután döntsön a kezelésről!
Szerző: Sári Nóra
2007. szeptember 5.
