Az előző ciklusban, a doki szerint, a béta hcg 3.0 mIU/ml utalhat arra, hogy történt fogantatás, és ugye ott volt az a sok tünet, szóval e kettő nem lehetett véletlen. Írtam is ugye, csak nem vagyok hülye: "Most már csodálkoznék, ha ez nem terhesség."
Kérdeztem tőle, hogy mi történhetett, azt mondta valószínűleg a természet kiszűrte a sikertelen fogantatást, talán valamelyik kromoszóma nem kapcsolódott jól, de ilyen rengeteg van 100-ból 60x történik ilyen! Csak sok nő nem is tud róla... Elvileg minden rendben van, csak a nagy számok törvényére kell hajtani, hogy egészséges pete találkozzon egészséges ondósejttel és tökéletes legyen a fogantatás, és akkor megmarad!
Aztán megnézte a 3. napi hormonjaimat, és ő azt mondta, ez úgy jó, ahogy van.
Kérdezte, hogy bevettem-e a clostit, mondtam, hogy nélküle nem mertem (szabin volt), de azt mondta, nem is baj. Az sem lett volna katasztrófa, ha mégis, de talán így is rendben lesz minden. Nem akarok megint azon parázni, hogy lesz-e túlstimuláció, és hányas ikreim lesznek. Ez is biztos stresszelt a múlt hónapban.
Megvizsgált, 7 mm a méhnyálkahártya, a legnagyobb tüsző most 8 mm, ennyit írt rá a papírra. Jövő hétfőn kell újra mennem.
Utána felhívtam a férjem, és közöltem, hogy ő még mindig bajnok, fél év után az első éles hónapban rögtön besikerült valami, ha nem is jött össze, de legalább az ziher, hogy az ő kiskatonái olimpikonok :o)))))
