Van egy februári elmaradásom. Ugye a történetem naplóba foglalását ott hagytam abba, hogy decemberben a 3. hónap rásegítés (stimulálás Clostival + ciklusmonitor + tüszőrepesztő + hcg, progeszteron vv) sem sikerült, és hogy ne terheljük le a szervezetem, 3 hónap kihagyás következett (spontán persze lehet próbálkozni, de ezt tesszük már másfél éve).
Közben februárban elmentem egy kétpontos inzulinterhelésre, hogy megnézzük, nem romlott-e jelentősen az állapotom, nem kell-e valami durva CH-diéta, nagyobb dózis, bármi változás az inzulinrezisztenciámmal kapcsolatban.
Nem lett túl rossz az eredmény, vannak IR-esek, akik erre már megnyalnák mind a tíz ujjukat:
Glükóz terhelés 0' 5.7 mmol/L (3.5-6.1)
Glükóz terhelés 120' 7.2 mmol/L (3.1-7.5)
Inzulin terhelés 0' 9.0 mIU/L (1.9-23.0)
Inzulin terhelés 120' 33.7 mIU/L
HOMA-IR 2,3 (< 4.4)
Volt már nekem 66-os terhelt inzulinom is, és azt kell még tudni, hogy Tamara ezen eredmények után 2 héttel fogant:
Glükóz terhelés 0' 4.97 mmol/L (3.5-6.1)
Glükóz terhelés 120' 4.59 mmol/L (3.1-7.5)
Inzulin terhelés 0' 10.2 mIU/L (1.9-23.0)
Inzulin terhelés 120' 28.02 mIU/L
De azért arra való tekintettel, hogy már több, mint egy éve próbálkozunk és sem spontán, sem rásegítéssel nem jön össze, megemelte a doktornő a gyógyszeradagomat 3x500 mg-ról 3x 850 mg-ra. (Mivel a fogyásom is megállt, az emésztésem is paffon van, ez is azt jelzi, hogy nem elég a 3x500)
El is kezdtem szedni a nagyobb dózist, és érdekes módon nem fogytam (max 1 kg-t), de a derekamon az övet kettő lyukkal beljebb tudom rakni, és leolvadt némi zsír a csípőmről, combomról is.
Közben eltelt a 3 hónap türelmi idő, spontán semmi, április bolondja nekem piros napot hozott, így felhívtam a dokit. Szedjem be a clostit és találkozunk a 11. napon. Múlt csütörtökön elcaplattam hozzá, és azzal kezdte, hogy újra átnézte az összes papíromat. Hümmögött és sokáig gondolkodott, majd 2 ötlet is megszületett a fejében:
- spermiogramm a férjemtől, hátha romlott a helyzet
- ha az is rendben van, akkor átjárhatósági vizsgálat (HSG, HyCoSy)
Én már az elsőnél fogtam a fejemet, és csak halkan jegyeztem meg, hogy nem lesz egyszerű rávenni valakit, aki már 4x ejtett teherbe nők hadát (1 db fiatalkori besikerülés, 1 db csellel, csalással "háthavégreakkorelveszel"-okkal összehozott majd elvetetett magzat - az első is erre a sorsra jutott, az én 1 db vetélésem, plusz 1 db Tamara), hogy akkor most tessék elmenni és kivizsgáltatni magát. Nem beszélve arról, hogy 3x vagy 4x volt olyan hcg szintem, amiből ugyan nem lett semmi, de arra utal, hogy megtörtént a megtermékenyítés.
Ugyan ebből az utóbbi okból kifolyólag (hogy 5x vagy 6x megtermékenyültem) az átjárhatóságit is feleslegesnek tartom, de erről nem szóltam egy szót se, még sem akarok én kívánságműsor csinálni ebből, ő az orvos, bár minden egyes porcikám tiltakozik a folyamat és az ismeretlen eü-intézmény ismeretlen eü-alkalmazottai ellen, akik ilyenek vagy olyanok, de elég sok rossz tapasztalatom van. Ugyan ha mégis kell, én elmegyek, legyen erről is papírom, bár megjegyzem, ez is csak egy pillanatnyi állapot, bármit is mutat a gép, az lehet rosszabb is már a következő hónapban is. De felszívom magam, félrerakom az összes ellenérzésem, erőt gyűjtök és megcsináljuk.
Aztán addig-addig nézte a doki a papírt, hogy újabb ötlete támadt: a spermiogram egy dolog, az én hüvelyi váladékaim is kinyírhatják a kiskatonákat, nézzük meg, mi a helyzet 12 órával szex után, leveszi a hüvelyváladékot, és megvizsgálja. (Ez a PCT) Erre ma reggel került sor, először kerestünk egy vizsgálati időpontot, majd visszaszámoltunk 12 órát, és akkor kell szexelni. Szerencsére a férjem éppen otthon volt :D
Megtörtént, nem kelhettem fel fél óráig, ne mosakodjak le túl alaposan, stb. Ma reggel megnézte, élnek, virulnak a kis ebihalak, nem kell spermiogram. Éljen! Az átjárhatósági most szóba sem került, mert annyira megtetszett neki a 2 érett, gyönyörű 17 és 18 mm-es tüszőm, hogy azonnal felírt 2 különféle tüszőrepesztőt, hogy most induljak el, és addig menjek, amíg nem kapom meg valamelyiket. Ami nem egyszerű, mert a legtöbb patika nem tartja, csak rendelésre hoznak. Mindkettőből 2 ampulla kellett, illetve valamelyikből a kettő körül, értitek. Már az első útbaeső patikában kiderült, hogy országos hiányzik a Pregnyl, a Choragonból meg nekik ott perpillanat 1 dobozzal van. Legott leültem és az okostelefonomból sorra kikerestem a közeli patikák számát, és kétségbeesett telefonálásba kezdtem. Sehol semmi. Felhívtam a dokit, hogy 1 doboz Choragon van. A semminél pont 1-gyel több, hozzam el. Elhoztam. 11ezer ft. (A Pregnyl 4800) Kiderült, hogy az egy doboz 3 ampulla (plusz 3 por), azaz másfélszerese annak, ami nekem kell. Nem baj, lesz.r.m, egyet otthagytam a doki hűtőjébe rakva, már csak babonából is.
Az asszisztens fenékbeszúrt, megkaptam az itinert: mikor kell akciózni, mikor kell jelentkezni, ha megjön azért, ha nem jön meg, akkor meg azért.
04.30. reggel fél 8, ha nem jön meg, vv: HCG, progeszteron
Bizakodom, nagyon. Nem szeretnék átjárhatóságit. Kistesót szeretnénk. Újra átélni a csodát, és kétgyermekes családdá válni. Ez az álmunk, így lesz teljes a létszám, érzem. Megteszek mindent, eddig is megtettem, megtettünk, de olyan jó lenne már ezt a blogot lezárni ;-)
