... hogy próbálkozunk. Most nincs bennem szomorúság (na jó, egy icipici), az első év sokkal borzasztóbb volt. Pedig ott lehetett volna bennem egy nagyadag bizakodás, hogy hurrá, mostantól komolyan vesznek, de nem. Valahogy nem bíztam az orvosokban. (Még a mai napig kétkedéssel fogadok ezt-azt, hiszen egy adott leletre nem mond ugyanazt két orvos...) De most is bizakodom, nem az orvosokban, hanem a Természetben. Úgy érzem, a testem felkészült, erős, egészséges (többnyire...).
Szóval én csak annyit kérek a Sorstól, hogy ne legyen több évforduló.
