Elnézést, hogy nem írtam, de nem is akarom átváltoztatni ezt a helyet bababloggá, néha jelentkezem, hogy ne aggódjatok. Betöltöttem a 11. hetet, nemsoká jön a kombinált teszt, amit a korom (35 év) és az előzmények (vetélés - talán genetikai ok?) miatt az ország egyik legprofibb genetikusánál, Dr Hajdú Krisztinánál szeretném, az Istenhegyi Géndiagnosztikán. December közepén lesz, utána majd írok.
Egyébként pofátlanul mázlista vagyok, semmi hányás, de még csak hányinger se volt, max egy kis enyhe, ami mandarinnal, naranccsal enyhíthető. Sőt, semmi barnázás, semmi haematóma, nem kellett még progeszteront se pótolni. Pedig lélekben felkészültem mindenre, még arra is, hogy minimum az első trimsztert végigfekszem és aggódom.
A 9. héten egy pillanatra megijesztett a kismókus, miután bebújt a petezsák egyik sarkába, az UH-on először egy nagy üres petezsák tűnt fel, úgy megijedtem, bevillant minden régi szörnyűség. De aztán meglett a kis cseles, ott kucorog:
De egyébként még valamit: kérdeztem tegnap a férjem: te elhiszed már? - Miért ne hinném? - Jó neked, én még mindig nem :-))))
De az a legjobb, hogy már domborodik a hasam, és ha nagyon hihetetlen, elég csak odanézni a kis bugyorra :-) Azért szeretnék már túllenni a kombinálton, utána elhiszem.
