Utam a családig

Várunk és várunk... már akár jöhetne is! :-)

Ezt is megértük, és elkezdtük a 9. hónapot! Nincs már veszély, babóka közelít a 3 kg-hoz, vagy talán már el is érte azt... jöhet bármikor!

Ott tartunk, hogy hálát adunk minden napnak. Szűk egy ujjnyira nyitott méhszáj, a baba feje beékelődve lentre... ki kellene bírni még 2 hétig! Épp ezért szigorú fekvés, de tényleg.

Most erősnek kell lennem, és nem betojnom. Talán csak elővigyázatosság, más is kinyílt, sőt, sokan sokkal hamarabb, és a végén úgy kellett kicsalogatni a gyereket. Múlt csütörtökön elmentem a fogadott dokimhoz, ő az, akiben már egyszer csalódtam, mikor a meddőségi problémaimmal kezelt. De visszamentem hozzá, mert mondják, kiváló szülész. Mást nem ismerek, szóval bíztam benne, figyelni fog rám, lelkiismeretes lesz. Annak tűnik, csak bennem a kis tüske, hogy mi van, ha mégse? Megvizsgált, közölte, hogy kicsit kinyíltam. Leültetett, és sorolta: munkát abbahagyni, szigorú fekvés, napi 500 mg magnézium, ír fel antibiotikumot, 5 napos kúra, és igyak alkoholt... nem viccel. Mondjuk napi 3x 1 dl bort. Kipróbáltam, teljes kóma, plusz most még az antibióval nem is kompatibilis, talán majd utána. Hozzuk előre a 36. heti vérvételt (itt már megijedtem: most akkor mekkora az esélyem a koraszülésre?) Doktor úr, mennyi az a kicsit? 1 ujjnyi? Kettő? Másfél? Hiába faggattam, nem válaszolt. A kiskönyvbe sem írt C:3100-at vagy C:2110-et, semmit. Dátum, terhességi kor, aláírás, pecsét. És ez az a kis tüske. Legszivesebben elmennék a helyi sztk-ba, és megnézetném magam, csak ez megint nem kompatibilis a szigorú fekvéssel. Csütörtökön elmegyek a laborba (hoznak, visznek), és megcsináltatom a kenetet is. A nyitott méhszáj miatt lehet aggódni mégjobban a streppto miatt, és nekem ez alapparám - a sógornőm másodszülöttjét veszítette el - egy napot élt. Igaz, nem nézte senki, hogy kinyílt-e, nem vettek kenetet, nem kapott antibiotikumot sem előtte (a kenetből kiderült volna, nem csak a boncoláson...), sem a szülés alatt, így a babának a tüdeje már bent tönkrement és szüléskor a császármetszés miatt az anyuka méhe is gallyra ment.

Szóval próbálok nem ezen parázni, és feküdni, mindent betartani.

Ez nem történhet meg velünk, kétszer nem üt ugyanolyan ménkű egy családba, és pláne nem ilyen előzmények után. Én már megjártam az én Golgotám, ez csak egy kis elővigyázatosság, hogy ne dolgozzak tovább, hogy pihenjem ki magam előre, mert kelleni fog az erő az én tökéletes kisbabámhoz, akinek olyan tüdeje lesz majd, hogy az egész utca hallani fogja, ha éhes...

Mások is voltak így, kicsit kinyíltak, kicsit pihentek, és 40+X.napon úgy kellett megindítani a szülést.

Továbbra is minden rendben van, szépen növekedik a kiscsaj, mindene egészséges, ép, formás. Koránál kicsit kisebb, de én emiatt nem aggódom. A mi családunkban 3 kiló alatt születnek a babák, főleg a lányok, ez genetikus. A férjem meg szintén pici volt, koraszülött. A bátyám 3800 g-mal született, én 2800 g-mal, és nyilván sokkal könnyebb volt engem megszülnie anyámnak. Persze ezért ne legyen kicsi, de nem fogok parázni sem.

Olyan jó volt, ahogy a doki elmagyarázta a hasamon, hogy mije hol van: a feje lent, a popsija akkor éppen jobbra fent, a karjai, lábai balra - oldalt feküdt, fejjel lefelé. Kitapiztam a fenekét :-)))

BPD: 75mm, HC: 286mm, AC: 245mm, FL: 58mm. Becsült súly: 1387 gramm (1500-1600 az átlag ilyenkor)

Nos hát, idáig is eljutottunk! Babám fejlődik, bár régen láttam (a 18. héten volt utoljára UH, a fogadott orvosom csak azt vizsgálja, zárt vagyok-e), lassan esedékes egy újabb kukucska. Babuci sokat rugdos, mivel lent, ebből tudni, hogy nem fejvégű még... Bár néha fent is érzem, aztán megint lent, vagy a fent az a boksz a kezeivel, vagy pörög, nem tudom...

Magamról: még mindig sűrűn járok pisilni, viszont éjjel alszom, még mindig kiütöm magam fél 10-10 körül, és alszom egész éjjel, olyan 5 és 6 között ébredek, igaz, hétvégén is... Gyomorégésem 1x volt (Rennie segített), fejfájásom kb 2x, egy fél Algopirin segített, vannak napok, amikor mindenen sírok, de tényleg, és volt, hogy mindenen felhúztam magam, bazira ingerlékeny voltam. Ez változó, máskor meg huss, mintha elvágták volna... A hasam sokszor feszül, ilyenkor igyekszem pihenni, ez szerintem még nem a keményedés, csak max lightosabb formája.

Megvolt a terheléses cukor:

Glucose terhelés 0 perc 5.96 mmol/l    ref 4.10 - 6.00
Glucose terhelés 120 perc 5.41 mmol/l    ref 4.10 - 7.80
Az éhgyomri kicsit magas, de éreztem, hogy nem vagyok túl jól, viszont máskor azt szoktam mérni, és 5.00 körül szokott lenni, szóval amiatt nem aggódom.

Délután felhívott az endokrinológus (RR), és meg is beszéltük. A terhelt az szuper, szóval minden rendben van.

Mocorog, kalimpál, rugdos a 19. hét óta, és ez olyan jó! Holnap 22+0. Más nem igen történik velünk, a héten megyünk megint a fogadott dokihoz, illetve nemsoká cukorterhelés.

Idáig is elértünk! Már érzem a rugdosását, de továbbra is prímán érzem magam, boldog vagyok, teljes szimbiózisban élünk mi ketten, egy testben. Vásárolgatok neki szorgalmasan, beszélgetünk, mindig megígérem, hogy rám mindig számíthat, bármi történjen, én itt leszek neki. Nem híztam még mindig, csak a pocakom nő... De az sem brutál nagy.

2011. január 31., hétfő

Istenhegyi Géndiagnosztika, Dr Hajdu Krisztina

Minden rendben van, minden porcikája korának megfelelő, minden mérete jó, egészséges KISLÁNY! Súlybecslés: 232 g.

Oldalkamra hátsó szarva: 4.8 mm. Ép koponya konfiguráció. Arckoponya: látható eltérés nélkül. Gerincoszlop követhető, csigolyák zártnak, megtartottnak látszanak.
Szív 4 üregű, billentyűk ábrázolódnak.
Gyomor és hólyagtelődés látható. Mindkét oldalon épnek tűnő vesék. Végtagok csöves csontjai épnek látszanak.
Placenta: hátsó fali.
Köldökzsinórban 3 ér.
Magzatvíz mennyisége átlagos.

NB: 4.8 mm (orrcsont)
BPD: 44.1 mm (fejátmérő)
HC: 155.7 mm (fejkörfogat)
AC: 123.7 mm (haskörfogat)
FL: 27.6 mm (combcsonthossz)

A biometriai adatok alapján a grav.s. 18 hét + 2 nap-nak felel meg.
A méhlepény már nem lóg rá a méhszájra (eddig ez volt a gond), bár továbbra is közel van (1.5 cm)

Olyan rég voltam erre, hogy lassan elfelejtem a jelszavamat...

De miután nem nagyon sivalkodtatok utánam, én meg rendeztem a kis életünket, nem írtam. Hogy mi is törént azóta...

12. hét: 

Dr Hajdú Krisztina csak ránézett a monitorra, és annyit mondott: tökéletes baba! Szépen látszik az orrcsontja, a nyaki redő, minden rendben van. A számok a biológustól már nem annyira győznek meg, de szerintük ez JÓ. Azért örültem volna egy nagyobb számnak, mint 1042... De nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, ez kábé annyit jelent, mintha megmondanák neked, mekkora az esélyed a lottó ötösre....

Down: 1 : 1 042
Edwards 1 : 85 746
Pattau 1 : 201 851
Szűrés eredménye NEGATÍV
12+0-nak felel meg, dátum szerint 12+1
CRL: 57.1 mm
NB: orrcsont - látható
BPD: 20.2 mm
NT: 2.1 mm
szívműködés szabályos, FHR: 162/perc (szívfreki) - amikor hallottam, csorgott a könnyem a fülembe
placenta helyzete: hátsó falon, jobb oldalon

Nincs szükség integrált, vagy négyes tesztre.

13. hét

Miután a kombinál teszten csupa jó dolog derült ki, elmondtak mindenkinek. Családban, munkahelyen, szomszédoknak. Persze nem körbefutkostam, csak amikor beszéltünk, elmondtam. Hihetetlen jó érzés ám, mikor veled örülnek... Így innentől totálisan élvezem a terhességem, nem kell titkolózni, mindenk nyitott, kifaggat, és ez olyan jó...

Miután az első 12 hétben még a meddőségi specialistához jártam, és ő szülést nem vállal, ideje volt keresni egy dokit. Na de kit? Nem ismerek senkit, és mindenkiről volt a neten ugyanúgy rossz és jó vélemény. Azt tudtam, hogy egy bizonyos kórházban akarok szülni, jól megközelíthető, (sajnos) voltam már ott, ismerem. Visszamentem hát az első dokihoz, a belvárosi magánrendelőjébe, mert ha a meddőségemen nem is segített, szülésznek kiváló. És hasraestek a nevétől a nővérkék már akkor is, amikor kórházban voltam, úgyhogy ő maradt. Kicsit paráztam, hogy mit fog szólni ahhoz, hogy január óta tojok rá, de nem volt benne egy szikra szakmai féltékenység sem. Előadtam, mi minden történt velem, és így fejeztem be: "...miután már túl voltam két clostis hónapon, a 3.-nál azt mondta az orvosom, hogy ha ez nem sikerül, akkor meg kell műteni az endometriózisom (lapar), és utána lombik... De erre nem került sor, mert a 3. hónapban teherbe estem, most vagyok 13 hetes és jelenleg szülészorvost keresek.." Na, totál kész volt a doki, leesett az álla, gratulált, természetesen elvállal, és akkor soroljam, hogy volt nekem kombinált tesztem, vagy valami, és onnantól kezdve már csak a leleteket mutogattam neki... Azt mondta, tudom a mobilját, bármikor hívhatom, ő be van kapcsolva, 4 hetente találkozunk, és mindig megbeszéljük, mi legyen a következő lépés. Házi feladat a következő randiig: AFP, 18. heti UH-ra bejelentkezni (azt javasolta, menjek el ismét Dr Hajdú Krisztinához, mert a klinikán másfél perc jut egy betegre...)

Eljött a karácsony és a szilveszter, elindult az új év, és közben eseménytelenül átestem a második trimeszterbe, a 14. és a 15. hét elrepült.

Illetve, a 15. héten volt egy kis keményedés, berohantam az sztk-ba (közelebb volt), és megnéztek, de rendben volt minden, zárt méhszáj, UH-ot nem csinált. Mivel továbbra is keményedtem és hétvége volt, plusz már igencsak kíváncsiak voltunk a nemére, úgy döntöttünk, hogy beiktatunk egy 4D ultrahangot. Nem bántuk meg... gyönyörű szép kisbabánk megmutatta magát 30 különbözó pózban, persze a lába közét takargatta, de azért sejteni lehet, hogy kislány. Biztosra még ne vegyük fél időig...

Pocifotó:

16. hét

Annyi történt, hogy elmentem AFP-re, a klinikára, levették a vért, de mondták, hogy még két hét, mire meglesz az eredmény. Ma vagyok 16+5-ön. 67 kilóról indultam a terhesség elején, lementem 64.1-re (eleinte nem volt étvágyam), most 65.3 vagyok.

Elnézést, hogy nem írtam, de nem is akarom átváltoztatni ezt a helyet bababloggá, néha jelentkezem, hogy ne aggódjatok. Betöltöttem a 11. hetet, nemsoká jön a kombinált teszt, amit a korom (35 év) és az előzmények (vetélés - talán genetikai ok?) miatt az ország egyik legprofibb genetikusánál, Dr Hajdú Krisztinánál szeretném, az Istenhegyi Géndiagnosztikán. December közepén lesz, utána majd írok.

Egyébként pofátlanul mázlista vagyok, semmi hányás, de még csak hányinger se volt, max egy kis enyhe, ami mandarinnal, naranccsal enyhíthető. Sőt, semmi barnázás, semmi haematóma, nem kellett még progeszteront se pótolni. Pedig lélekben felkészültem mindenre, még arra is, hogy minimum az első trimsztert végigfekszem és aggódom.

A 9. héten egy pillanatra megijesztett a kismókus, miután bebújt a petezsák egyik sarkába, az UH-on először egy nagy üres petezsák tűnt fel, úgy megijedtem, bevillant minden régi szörnyűség. De aztán meglett a kis cseles, ott kucorog:

De egyébként még valamit: kérdeztem tegnap a férjem: te elhiszed már? - Miért ne hinném? - Jó neked, én még mindig nem :-))))

De az a legjobb, hogy már domborodik a hasam, és ha nagyon hihetetlen, elég csak odanézni a kis bugyorra :-) Azért szeretnék már túllenni a kombinálton, utána elhiszem.

Felrakom ide a fogyásom történetét, illetve egy diagrammot:

1. Először is próbálkoztam sokszor, amikor még nem tudtam a betegségemről, de semmi eredménye nem volt. Volt, hogy 4-5 hét alatt sem ment le semmi, feladtam, és utána rámugrott 3 kiló. Vagy híztam a normál étkezés alatt. 92 kilóig jutottam el.

2. Ekkor (2009.09.01.) döntöttem el, hogy még egy próbát teszek, adok magamnak 2 hónapot, addig nem hagyom abba, és ha így sem megy le, akkor elmegyek egy dokihoz, dietetikushoz, stb. Az "5x eszek keveset, sok zöldség, sovány húsok, stb" diétát kezdtem el, itt nincs előírva, hogy mit egyél nap, mint nap, de egy csomó ötletet összeszedtem a netről, meg barátnőktől. Pl "5 hét 5 kiló", stb. November végéig lement 12 kiló (--> 80 kg), nagyon szépen haladtam, már éppen új célokat kezdem kitűzni, amikor is teherbe estem.

3. Terhességem csak 10 hétig tartott sajnos, 1-2 kilót híztam, és a műtét után ismét 80 kg voltam. (2010.01.01.)

4. Tartottam a súlyom, nem diétáztam, de visszafogtam magam, amikor is rábeszéltek egy cukorterhelésre, ahol az inzulint is nézték. Ekkor derült ki az IR, és hogy diétáznom kell, és az az érdekes, hogy a szisztéma teljesen hasonló volt az eddig csinált diétához, csak zéró cukor, zéró fehérliszt és szénhidrátszámolgatás. 2010.02.22-én kezdtem a diétát.

5. Utolsó menstruációm ideje 2010.09.21, ekkor voltam 67 kiló, ismét babát várok, és mivel most is diétáznom KELL, továbbra is fogyok. Nem kell megijedni, a baba megkap mindent, csak cukrot és fehér lisztet nem, valamint nem zabálok. De nem is nagyon tudnék már, reggelire egy szendvics, tízóraira valami gyümölcs, energiaszelet, diabetikus édesség, ebédre egy fél adag főétel éppen elég, esetleg előtte egy csésze leves, vagy utána egy kisadag gyümölcs. Uzsonnára ismét eszem valami egészséges nasit. Este csak hideget eszem. Azóta voltam már 64.9 is, ma reggel éppenséggel 65.3 kg-ot mutatott a mérleg. A normál súlyú BMI az 20 és 25 között van, nekem a 65 kg = 25.

Uterusban 24 mm petezsák, egy élő embrió. CRL: 10 mm. Grav.s: 7. Dobog a szíve! És mehetek a védőnőhöz kiskönyvért, meg laborba! 

Hihetetlen, hogy nem csak, hogy sikerült, de minden tankönyvi idáig... (kopp, kopp, kopp) Nem vagyok lekésve (beágyazódás, méret, szívhang), nincsen barnázás, vérzés, görcs, sőt tök magas a progeszteronom, nincsenek brutális tüneteim (csak olyan rosszullét, ami egy kis mandarinnal, narancslével csillapítható), simán dolgozom, sőt az eltereli a figyelmem a rosszulléttől, a várakozásról... Egyetlen dolog brutális, hogy 7-kor már kómázom, 8-kor majd' elalszom, próbálom kihúzni fél 10-ig, amikor is eldőlök mint egy zsák, de persze 5-kor már fennkukorékolok. Mint egy ovis... :-) Végig fogom aludni a terhességem :-) Ha itthon lennék, tuti ez lenne.

Két hét múlva kontrol, de addig sok a házi feladat, hamar el fog telni.

2010.10.15-én a vv eredménye ez lett:

hcg 11.8 mIU/dl

progeszteron: 117 nmol/l

2010.10.20: hcg 210 mIU/dl progeszteron 190.8 nmol/l

2010.10.27: hcg 3002 mIU/dl progeszteron >190.8 nmol/l

2010.10.28 (5+2): első UH - már 10 mm a petezsák, és ott van benne a szikhólyag:

Persze van bennem félelem, várom, hogy legyen szívhang, de egyben nagyon nyugodt is vagyok. És persze boldog! Vigyorgok egész nap mint a tejbetök :-) Jól vagyok, nincs émelygésem (szerintem a Meforal segít), csak aluszékony leszek már este 7-kor, kómázok 11-ig, amikor is 1 perc alatt elalszom.

A sokat emlegetett mumus, amire ráfogják, hogy ezért nem sikerül a baba. Stresszelsz a munkád miatt, a párod is, aggódtok a válság, a fizetés, a hitel miatt, felemészt a sikertelenség. A gyomrod egy merő görcs. Válts munkahelyet - mondja könnyen pár nagyokos, de én bizton állíthatom, mert tudom magamról, hogy az egy féléves még több stresszel járó projekt lenne. Interjúk, elutasítás, siker, de dönteni kell, felmondani, új hely, új kollégák, új feladatok, stb. Ha szabadabb a meló, ott általában kevesebb a fizetés (ehhez értek, amiben most dolgozom, és ennél többet ebből a szakmából csak vezetői pozícióval lehet kihozni, na az meg aztán minden lenne, csak stresszmentes nem...) Ha kevesebb a fizetés, több az aggodalom a hitel, a kiadások miatt. Ördögi kör. Marad tehát az elfogadás, a relaxálás, és meg kell tanulni kezelni a stresszt. Magamon látom, hogy már több, mint fél éve egész jól megy. A főnököm a tükör: olyan voltam, mint ő (ami a stresszt, a vérmérsékletet illeti), és már fényévekre vagyok tőle. Én már nem látok minden "eszkalálóban" esküdt ellenséget, nem kapom fel a vizet 5 percenként, nem vagyok hajlandó senkivel sem kiabálni, és az olyan problémák, amiket már legalább kétszer megoldottam - nos, meg sem kottyan.

Régen sokat aggódtam a pénz miatt, hó elején rohantam kifizetni a számlákat, feltölteni az éléskamrát és a fagyasztót, és nem mertem költeni. Na, ilyenkor mindig jött egy nemvárt kiadás. Szinte bevonzottam a kutya betegségétől (infúziós kezelés, vírusos megbetegedés, állatklinikai ellátás) a műszaki cikkek elromlásáig sok mindent. Aztán egyszer leültem, és összeírtam, mi mindent megoldottunk ebben az évben, és rájöttem, hogy sokkal jobban állunk, mint azt gondolnám. Mert nem a kudarcokra kell koncentrálni, hanem a megoldásukra, és a múltbeli sikerélményekre. Megbüntettek tilosban parkolásért? (nem volt sehol máshol hely, és nekem időpontom volt a dokihoz), a válaszom erre: jobb, mintha gyógyszerre költöttem volna. Vagy: legközelebb nem csinálok hülyeséget. Vagy: a közteres elárulta, hol nem büntetnek... Szóval kell némi tudatosság, de csak ésszerűen, és nem szabad semmin görcsölni. Aztán nem mondom, hogy nekem ez tökéletesen megy. Most például ráfeszülök már napok óta arra, hogy el kell utaznom oda, ahová semmi kedvem, és ráadásul maga a repülés is taszít most. Nem a gép, meg a rosszullét, nem szoktam, csak utálom a reptereket, ott minden utazó potenciális terroristának van tekintve, és ez szerintem nem összeegyeztethető a kiruccanás, a kaland és a világlátás fogalmaival. De próbálkozom, keresem a pozitívumait, és igyekszem legyűrni azt a mérhetetlen rosszkedvet, amit ez az egész okoz -na, ha hagynám, hogy eluralkodjon.

Szóval stressz. A fogalma, a Wikipédia szerint: eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. A tartósan fennálló stressz akár komoly egészségkárosodást eredményezhet, mivel gyengíti a szervezet ellenállóképességét.

Találtam még egy hasznos cikket, aminek az olvasása közben sűrűn bólogattam, és rájöttem, ezt gyakorlom már január óta:

Lesd el a sikeres küzdők trükkjeit!

Amerikai kutatók megvizsgálták, mit csinálnak stresszes, feszült helyzetekben a lelkileg kiegyensúlyozott, egészséges emberek. Azt találták, hogy...

Forrás: Házipatika

Tehát hölgyeim: nem stresszesek vagyunk, hanem problémamegoldók :-)

Nincs semmi, a clostitól vagy a pregnyltől olllyan éhes vagyok esténként... Már 2x vacsoráztam :-) De nem nassolok!

Kicsit szurkál a jobb petefészkem.

Ma is voltam cikluskövetésen. Endometrium: 9 mm, 2 nagyobb és egy kisebb tüszőm van, a nagyobbak 28 és 21 mm. 28! Ilyet én még nem is láttam :-) Kaptam tüszőrepesztőt, úgyhogy jönnek majd megint a hányingerek, majd szóljatok rám, hogy ne vegyem komolyan. Tesztem nincs, és nem is veszek, 10 nap múlva vv, UH.

E: 5 mm. Domináns tüsző 19 mm. Köv UH: hétfő.

Tegnap óta párszor eszembe ötlött ez a lombik dolog, de nem nagyon tudtam még helyretenni. Nem is akarom, pláne nem erőszakosan. Úgy gondolom, az idő meghozza majd a letisztult gondolatokat. De azért leírok pár dolgot. Lehet, hogy bizonyos dolgokat nem jól tudok, de majd utánajárok. Majd, szépen lassan.

A lombiknál a protokoll az, ha jól tudom, hogy ha nem zárják ki, hogy csak az IVF segíthet, akkor 5 inszemináció kell, hogy megelőzze. Én nem tartom hatékony megoldásnak - nem vagyok ezzel egyedül. Én már voltam terhes, egyszer már megfogant, tehát gond nem a pasival van, nem az időzítéssel, és nem azzal, hogy mondjuk a méhnyaknyák nem engedi feljutni a spermiumokat, ekkor szoktak inszeminációt alkalmazni (ha mondjuk akkor az egyszer "véletlenül" jött csak össze - de erre meg nem adunk annyit, hogy 5x kínlódjunk). Nálunk 4 hónapja tart a cikluskövetés, biztos, hogy jó időben vagyunk együtt, és mind a négy hónapban volt peteérésem, nem is egy tüszővel. Az 5 inszem egy fizetős helyen 5x50ezer forint. A nem fizetős helyen meg 3 hónap a várakozás minden vizsgálatra.

A ciklus elején is meg akarta nézni a doki, hogy állok a closti után. Nincs-e valami maradandó, túlstimulálás. És időszerű volt a rákszűrés, de azt meg nem akartam a középidőben. Méhnyálkahártya 4 mm, az endometriózis 10.9 mm, van egy 13 mm-es domináns tüszőm, és két kisebb (11 mm) Szerinte most sokkal hamarabb lesz peteérésem, csütörtökre (CN10) újabb uh-t írt be.

Aztán ott volt a kérdés, mi lesz, ha most sem sikerül. Ez a 3. clostis hónapom, nem lehet több. Ez után - a doki szerint - csak a lombik lehet a következő lépés. Ez engem sokkolt, én nem szeretnék ebbe beleugrani. Szerintem lassítani kell, és még egy kicsit próbálkozni, lenyugodva, ellazulva - én azt mondtam, még minimum 3 hónapot adjunk magunknak. És nem akarom a szervezetem megerőszakolni, a többé-kevésbé rendberakott hormonjaimat felborítani egy brutális, injekciós stimulálással, egy szatyor (!!) gyógyszerrel. És nincs párszázezrünk sem pillanatnyilag. Mindenesetre azért elkezdünk spórolni, mert ha tényleg csak így megy, évekig sem akarok szarakodni. (már bocs) Ja, és lombik előtt KELL a lapar. Abból is hetekig tart meggyógyulni.

Ha most, vagy az elkövetkező 3 ciklusban sikerül - az minden szempontból tökéletes lenne. Erős vagyok, lelkileg rendben, harmóniában, lefogytam, egészségesnek érzem magam, van időnk egymásra, nem kell laboratórium, és ez is egy szempont: nyári gyerekünk lenne :-) (mindig erről álmodtam...)

Azért délutánra csak megérkezett Télapó. Rendes, mert így nem késik, de nem reggel tört rám.

Jövő hétfőre áttetettem a dokit.

Ez is eljött, és nem dőlt össze reggelre a világ. S nem szakadt rám a ház, állnak a falak, sőt tető is van a fejem fölött. Rosszabbra számítottam... :-) Ajándékot még nem kaptam, majd hétvégén ünneplünk. Hétközben nagy a rohanás, alig találkozunk most...

Még nem jött meg, volt olyan rendes, hogy nem reggel tette meg. A biztonság kedvéért csináltam egy tesztet, csak azért, hogy kiváltsam-e az új gyógyszert, amit a ciklus első napjától kell szedni. Csont nega. (Nem voltam sem terhességi, sem mindjárt megjön érzéseim) Holnap vv-re kellene menni (hcg, progeszteron), és utána uh-ra. De szerintem holnapra elönt, úgyhogy az elsőnek sincs értelme (még a progit is borítékolom a closti után: 80+), az uh-t meg elhalasztom pár nappal. A rákszűrés is esedékes.

Megyünk tovább szépen a kijelölt pályán, előre a sárga úton! :-)

Megjöttem az endokrinológustól, azt mondta, hogy még magas az éhgyomri inzulin (illetve önmagában nem magas, csak azzal a ténnyel, hogy nem esek teherbe - valószínűleg ezért), és mivel a múltkor is 10.79 volt, szinte semmit nem ment le, ezért felírt Avandamet-et, ez kevésbé bombázza a zsírsejteket (kevésbe, mint a Meforal), de jobban rámegy az éhgyomri inzulinra. Ezzel viszont nem szabad teherbeesni, ezért mindig PÉ-ig kell szednem, PÉ után meg Meforal.

Kérdezte, akarok-e még fogyni, mert akkor nem írja fel. 24 kilót fogytam, 68 kg vagyok - fogyás vagy baba? - nos, babát jobban szeretnék ;-)

Azt mondta ennek segítenie kell, és akkor már pikkpakk teherbe kell esnem. Úgy legyen ;-)

Még nem tudom az eredményt, viszont az tök jó volt, hogy most nem lettem rosszul! Kicsit sem! Néha be-bealudtam, félálomban voltam...

Update:

Glucose terhelés 0 perc 4.97 mmol/l 4.10 - 6.00 (jó)
Glucose terhelés 120perc 4.59 mmol/l 3.30 - 7.80 (nagyon jó)
Insulin terh 0 perc 10.20 mIU/l 2.60 - 24.90 (majd a doki megmondja)
Insulin terh 120 perc 28.02 mIU/l (45 alatt jó...)

Délután megyek a dokinőhöz, utána jövök, leírom, mit mondott...

..hír:

1. a súlyom megijedt, hogy feladom, ezért lement 67.9-re

2. holnap lesz a harmadik terhelésem, csütörtök konzultáció