Utam a családig

A múlt héten a nődoki által kiadott házifeladatot próbáltam kedden előkészíteni, miszerint el kell mennem vérvételre -  18., 21. és 23. nap - ezek közül kell kettőt választani. Matekozom: 

Próbálok visszamenni az időben, és naplószerűen leírni, mi minden történt. Mert hogy most van időm. Szóval, múlt hét csütörtökön voltam nődokinál, a párom még aznap este frissiben megígérte, hogy elmegy spermavizsgálatra, de már másnap visszakozott, nem mondta, hogy nem megy el, de azzal jött, hogy most 1 hónapig nem kap szabit. Ja, és hogy ne sürgessem. Megértem, hogy nem könnyű, és nem szóltam, mert ugyan tudom, hogy ez a minimum, amit meg kellene tennie, mert mi lesz még itt, ha már az első nehezebb lépésnél visszakozik, bla bla bla, de azzal, hogy piszkálom, csesztetem, csak rosszabb lesz, begubózik, satöbbi. Attól még ő akar gyereket, csak úgy tűnik ehhez a tortúrához kell egy kis idő. Most várok. Mindenesetre én megteszem, amit nekem kell.

MÁS. Hogy ne csak a "babaprojektről" (fúj, de utálom ezt a szót) szóljon a blog.

Update:

Szuper jó volt a hétvége, egy dolog hiányzott a boldogságomból: egy wellness-szállodában voltunk elszállásolva, de sajna senki nem jött le velem a fürdőbe, egyedül meg nem volt kedvem... De már többször mondtam a drágámnak, hogy el kellene mennünk punnyadni valamikor wellnesbe', hátha egy kis kikapcsolódás hiányzik az eredményes gyerekgyártáshoz (ezt a szót is utálom... ezt nyilván nem is mondtam neki, csak a mondat elejét...)

Napjainkban a fejlett országokban a népességszám csökkenő tendenciát mutat. E kedvezőtlen folyamat hátterében többek között a női szerepek megváltozását találhatjuk, azaz a nők tömeges munkába állását, valamint azt, hogy egyre később vállalnak gyereket, emellett a családok egyre kevesebb gyereket terveznek.

A kedvezőtlen számokat növelheti az elhízás egyre emelkedő tendenciája. Milyen összefüggés van a kövérség gyakorisága és a szülések alacsony száma között?

Erre a kérdésre kereste a választ egy holland kutatócsoport.

Megállapították, hogy hosszú távon a túlsúly és az elhízás a reproduktív korban lévő nők esetében rizikófaktorként jelentkezhet a gyermekvállalás tekintetében. A kövér asszonyok esetében megnő a sikertelen teherbeesés valószínűsége, de az élveszületések száma is alacsonyabb a testesebbek körében, összehasonlítva normál testalkatú társaikkal. A terhesség és a születés alatt bekövetkező komplikációk száma is gyakoribb a túlsúlyosoknál.

A kutatók javasolják a többletkilókkal rendelkezőknek, hogy még teherbeesés előtt csökkentsék a testtömegüket, hiszen akár 5-15%-os testsúlyvesztés is pozitívan befolyásolja a természetes úton történő megtermékenyítés, valamint a problémamentes terhesség valószínűségét.

A súlyfelesleg azért nehezítheti meg a teherbeesést, mert ilyenkor a szaporodásért felelős hormonok egészséges egyensúlyában zavar keletkezhet. Mi is történik valójában? A zsírsejtek a férfi hormonokat női hormonokká alakítják át (egészséges női szervezetben éppúgy vannak férfi nemi hormonok, mint a férfiakéban nőiek, csak sokkal kisebb mennyiségben). A tesztoszteronból például ösztrogén képződik. Ezek a hormonok pedig befolyásolják a – szaporítószervek működtetésében kulcsszerepet betöltő – hipofízis-tengely vagy más néven hipotalamusz működését az agyban.

Már egy hónapja fogyózom. Leadtam 4 kilót (többet is leadhattam volna, de közbejött egy csapatépítő zabálós hétvége) egy hónap alatt, és feltett szándékom egészen karácsonyig folytatni. Remélem lemegy jópár kiló. Ezen ne múljon. Egyik ismerősömnek nem jött össze évekig, és minden más oké volt. Lefogyott, és egyből teherbeesett. Erre varrjál gombot.

:-) Hát így nevezte J barátnőm a nődokit, amikor megadta a számát: - Hát tudod, hogy én aztán fosok a Dr Lyukaktól, de ez nagyon rendes. Felhívtam, ma odamentem, persze időpontot kértem, mégis kellett várni egy órát. Közben lejárt a parkolóórába dobott pénz, sebaj, már számolgattam a lehetséges bírságot, amikor végre sorrakerültem. A doki tényleg nagyon kedves, kezetfogott, kikérdezett, megvizsgált, megcsinálta a soron következő rákszűrést, majd beutalókat írt. De erről majd este, most mennem kell fodrászhoz - ha már kivettem egy napot, essünk túl ezen is. Ja, és megúsztam a parkolási bírságot, pont nem járt arra a muki. Ez jó jel, nem? :)

Folyt. köv.

Szóval, miket mondott a doki?

• megmutattam neki a januári hormonvizsgálat eredményét, ő is rendben találta
• megvizsgált, "nagyon szép a méhszája" :-)
• írt egy beutalót életem párjának spermavizsgálatra
• írt beutalót vérvételre a 18., 21., 23. napra
• lelkesedett a fogyókúraötletre
• amikor meglesz a vérkép és az apukajelölt vizsgálata, azza kell visszajönni
• ha ott minden rendben, jöhet a petevezeték-átjárhatósági vizsgálat és esetleges műtét

Hazafelé menet felhívtam a drágámat, és mondtam, hogy beszélnünk kell. Ő eddig azzal takarózott, hogy neki már kétszer összejött már csak úgy véletlenségből is, vele semmi gond nincs. Nem lehet. Csakhogy ez 5 éve volt utóljára. Plusz addig nem csinálnak olyan invazív beavatkozást, mint a petevezeték-átjárhatósági műtét, ha közben meg lehet, hogy nincsenek csatasorba állítható katonák.

Már majdnem bőgtem a híd tetején (ez hazafelé az a híd, amin átérve az itteni lakos onnantól már félig otthon érzi magát), féltem, hogy ennek aztán tényleg ellent fog állni.

Meglepően higgadtan fogadta a hírt, és elsőre belement. Persze várjuk meg, míg túl van rajta... mindenesetre a motiváció megvan. Fingers crossed.

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Adott két ember, egy nő és egy férfi. Együtt élnek pár éve, hogy papíron vagy sem, nincs jelentősége. Szeretnének gyereket, és a korban is ott vannak már, hogy ideje lenne... A körülmények is ideálisak (van hová tenni, van miből felnevelni). Megrágtuk, kitaláltuk, megfontoltuk, előkészítettük. Mondanám, hogy nekifogtunk a gyártásnak, de semmi nem történt másképp, csak annyi, hogy nem védekeztünk. Eltelt egy hónap, semmi. Az agyamban minden tünet megvolt, még el is mentem nőgyógyászhoz a 31. napon, kis naív, hogy sem meg nem jön, de negatív a teszt. Akkor még nem tudtam, hogy innentől alapból 35 napra váltott a ciklushosszom, hogy még ezzel is bosszantson. Hónapokon át próbálkoztunk, semmi. Megtettem mindent, hogy minél több információt gyűjtsek a testemről, de minél kevesebbet stresszeljem ezzel a párom. Ovulációs tesztek, számolgatás, hőmérőzés. 5 hónap után már annyira bestresszeltem magam, hogy jött a pszichés meddőség*: a szervezetem ezt egyre hosszabb ciklusokkal jelezte. 39, 42, 51, 61, 37, stb nap.

*http://www.babazo.hu/tervezo/20050912ameddoseg.html

Újra elmentem nőgyógyászhoz, aki megvizsgált, majd vérvételre küldött, megnézette a hormonszintemet. Minden rendben. Ne görcsöljek. Köszi. Mondd azt a napnak, hogy ne süssön. Ha nem akarnék gyereket, akkor összejönne? Kétlem. Persze lehet elfeledkezni róla, nem ehhez kötni minden lélegzetvételedet, de azért középidőben és a menstruáció lehetséges időpontja előtt 1-2 nappal lehetetlenség elfeledkezni róla. Ha mégis, akkor meg jön az önvád, hogy elpazaroltunk megint 35 napot! Rövid az élet. Aztán jöttek a teák: cickafark, palástfű. Maca Vibe tabletta.

Most ott tartunk, hogy eltelt több mint egy év, hetek óta pusholom magam, hogy menjek el nőgyógyászhoz, de nem tudtam rávenni magam. Hogy miért is?

• Ha kiderül, hogy nincs semmi baj, akkor miért nem jön össze? Mindenkinek vannak démonjai, nekem is. Nem volt túl jó viszonyom az anyámmal, az apám pedig egyenesen katasztrofális (alkoholista, családelhagyó) volt, sosem tudtam rendezni a viszonyunkat (már meghalt) Ez később rányomta a bélyeget a kapcsolataimra, de úgy tűnik, felnőttem annyira, hogy működjön. De talán gátol még annyira, hogy ne jöjjön össze a gyerek. Vagy a félelem a hibás génektől, a családban előforduló személyiségtorzulások (nem is kellene szaporodnom??) stb
• Ha kiderül, hogy csak valami apró baj van, pl petevezeték átjárhatatlan, de korrigálható, stb, akkor félelem a magyar egészségügytől, az orvosoktól, a lelketlenségtől, satöbbi
• Ha kiderül, hogy csak lombikkal lehet gyerek: nem akarom. Nem, és nem. Egyrészt oka van, hogy természetes úton nem jön össze, nem lehetünk istenek, másrészt nem támadhatunk tankkal, ágyúval a testünkre - mindenféle hormonbombákkal hónapokig.
• Ha kiderül, hogy sehogy sem lehet gyerek: nem akarom tudni. Hogy lehet életben maradni úgy, hogy 22 év (kislány-kor) óta álmodozol az anyaságról, és közlik, hogy NEKED NEM.

Ezért tartott nekem hetekig a rákészülés. De holnap délutánra van időpontom. Elindulok egy úton, és remélem lesz erőm végigjárni.