Utam a családig

Megjött, úgyhogy most arra koncentrálok, hogy LMP = 2010. 06. 21.

Már tegnap délután 4-től pöttyögött, de inkább a mai napot veszem 1. napnak...

Ezt kaptam ma, hogy tudjak vizualizálni, és persze jót is röhögtem:

Aztán, a másik, hogy vannak pici fájdalmaim - a petefészeknél kábé. Biztos dolgozik az endó. Kicsit idegesítő, de továbbra is optimista vagyok: nemsoká megjön, rá két hétre gyereket csinyálunk. Az első kérdés persze, hogy mikor jön meg, a hisztoval lenulláztuk a ciklust (a), vagy minden megy tovább (b). Ha a, akkor még kb 24-26 nap, ha b, akkor 10-14 nap múlva megjön. Próbáltam tesztelni LH-val, de csont nega. Valszeg a doki a méhsövénnyel együtt lekapta a méhnyálkahártyát is, merthogy ott volt ez a car, de nem értek hozzá. Kiderül. Esetleg lehetne hőmérőzni, abból kiderülne, de nem akarok ezzel annyit foglalkozni. Viszont be vagyok írva az MM-es dokihoz június 21-re, ha addig nem jön meg, ő úgyis meg fogja tudni állapítani, hogy milyen stádiumban van a ciklusom. Ha meg megjön, akkor hozzá is megyek, meg a megműtőshöz is: hozzá a záróért + kontrollra.

Korán feküdtem le tegnap, és korán ébredtem ma, kipattant a szemem 5-kor (na ja, két napja 4:45-kor kelek), és nem is tudtam visszaaludni.

Jól vagyok, kicsit vérzek még (rózsaszínes), legalább tisztulok, de amúgy semmit nem érzek. Nincs görcs, nincs fájdalom, input-output rendben. Fogytam 20 dekát :-) Teljesen jól vagyok, ezért bemegyek dolgozni. Most a Grace Klinikát nézem felvételről - kórházi sorozat egy nap kórház után, mi más? :-) Ja, és persze sírok a megható jeleneteken, tehát a hormonok is rendben :-)

Mivel levettem az órám, nem tudtam, mikor kerülök sorra és meddig tartott, de 20-25 perc lehetett. Futószalagon mentünk mi, lányok, 6-an. Volt abortusz, hiszto, lapar. Altatás előkészítése, jött a doki, tetőtől talpig zöldben, felémhajolt kicsit face2face, biztatón mosolygott.

Visszakerültem az ágyamba, és csak felébredtem. Nem volt semmi kellemetlen légszomj vagy félelem, kóma, semmi, mintha egy fáradt éjszaka után ébrednék. Csak odalent fájt, az alhasam, mintha nagyon brutál menstruációm lenne. Bejött a nővér, teával akart megitatni, de megkérdeztem, cukros-e (az volt), és inkább vizet kértem. Megkérdeztem, normális-e, hogy így fáj, sajnos igen, és arra gondoltam, hogy akkor csak kiszedtek valamit, nem csak bekukucskáltak.

Fél óra múlva jelentősen csökkent a fájdalom, megnyugodtam. Bejött a doki, hogy fél óra múlva vár minket a szobájában. Kimentem pisilni, meg lezuhanyoztam alul, elég véres volt minden.

Hogy az is értse mi múllott ezen, aki nem olvas régóta: valami benövést láttak az UH-n, és szív alakot mutatott a méhem, és kérdés, hogy az a középső belógás (lásd a képen az 1.) az alkati dolog (szív alakú méh) vagy méhsövény. Ha alkati, nincs mit csinálni vele, benéznek, nyugtázzák, én meg foshatok, mert ez középidőben (amikor helyezkedik a baba) okozhat vetélést. (Nem feltétlen, nők milliói szültek már így, de amilyen szerencsétlen vagyok, tuti bevonzottam volna) Ha méhsövény, akkor arról volt szó, hogy a hisztónál kiderül, és ott helyben le is szedik.

Bementem a dokihoz, és közölte, hogy méhsövény volt! Mintegy másfél cm-es belógás. És leszedte! És a méhem terhességre kész! És az endóval ő úgy van (nem is lehet így megállapítani 100%-ra, hogy az ott endó), hogy most pihenjek egy kicsit, a következő ciklusban próbálkozzunk, és ha nem jön össze 1-2 hónap alatt, akkor az endó az, ami meddőséget okoz, tehát ki kell szedni.

Megkérdeztem azt is, hogy ha teherbe esek, nem okoz-e gondot az endó. Nem, mert szerinte nincs rossz helyen, és nincs akkora. Sőt, az endónak kifejezetten jó a terhesség. Mert az olyan hormonális változásokat okoz, hogy nem engedi az endó fejlődését. (Ugye az endometriosis lényege, hogy a levált méhnyálkahártya kerül rendellenes helyre... és az reagál a hormonváltozásokra. De ha nincs menstruáció, nincs levált mnyh, nincs növekvés, és kipukkanhat. Meg ez egyébként is egy csiki-csuki, lehet, hogy várunk megint, kigyógyulok a hiszto után, leszedi az endót, majd más miatt nem esek teherbe, közben az endó megint kiújulhat... Próbálkozzunk, aztán majd ha nem jön össze, akkor leszedi.

Miután az első terhességemnél is azonnal teherbe estem a Clostival, van esélyem most is, mert az MM-es doki javasolta, hogy annak ellenére, hogy javul a progeszteronom, szedjem majd a Clostit. Hát úgy lesz, és megbeszéltem magammal, (még a műtét előtt), hogy innentől borzasztóan pozitív leszek.

Most megvárjuk a ciklus végét, utána vissza kell menni hozzá kontrollra. Elkezdem szedni a Clostit, és jövő hónapban teherbe esem (vizualizálok...), sőt, ikreim lesznek, egy fiú és egy lány. Teljesen szuper, gondtalan terhességem lesz, csak annyi hányingerrel, hogy ne aggódjak, hogy nincs tünetem. (Kábé 1x egy héten) Nem lesz semmi bajom, gondom, kicsit meleg lesz majd a nyáron, de boldogan beszélgetek majd a babákkal, akik tojnak majd a fejemre, mert tök jól elhaverkodnak majd ott bent egymással. Könnyű szüléssel szülöm meg őket, és élünk boldogan. (Ha nem ikrek, akkor gyors egymásutánban 2x szülök)

Ha nem így történik, akkor is pozitív leszek, és ha baj lenne (de nem lesz!) akkor elég lesz majd akkor azzal törődni. Nincs több negatívum bevonzása, nincs több "jajj, mi lesz!" Nem.

Drukkoljatok nekem, hogy így legyen!

Na megjöttem, megműt holnap, hiszto, de talán elültettem benne, hogy ha ott nagyon rondát lát, akkor vált laparra. Beszéltem neki egyfolytában (22 hónapja próbálkozunk, 35 éves leszek, IR, PCO, méhsövény-gyanú, endometriózis, 15 mm-ről nőtt 24 mm-re - az is már 1 hónapja volt, stb) Holnap reggel 7-re menjek a betegfelvételre. Drukkoljatok!

Gondoltam, bevetem magam, felhívtam a dokit pénteken, hogy fáj a petefészkem, nem lehet, hogy az endó nő, és ki kellene azt onnan venni mielőbb? Erre közölte, hogy ha be van gyulladva, akkor nincs műtét! Pfff. Ügyeskedni akartam, és így jártam. Amúgy már nem is fáj, csak úgy éreztem, ez talán visszatereli a dokit az eredeti felállásra, hogy egyszerre csinálja meg a hisztot és a lapart - egyszer kell altatni, egyszer kell felgyógyulni, és nem utolsó sorban már a következő ciklusban próbálkozhatnánk! Tudom, ne legyek türelmetlen, de január óta csak húzzuk az időt. Először gyógyuljak ki a vetélésből, utána kiderült az IR, diétázzak, jó lett a progeszteron, de kiderült a méhsövény, meg az endó ami nő, nő... és akkor most ez a dupla műtét pontot tehetne végre a végére, de nem.

Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,
Mert sokszor a romok fölött
a legszebb virágok nyílnak.

Johann Wolfgang von Goethe

Az létezik, hogy fájdogál az ott lent...? Tegnap este óta érzem, hogy egykicsit feszít, meg-megállok, figyelem magam, nem képzelődöm, de egy picit fáj, és fosok, hogy szétnyomja a petefészkem vagy valamit tönkretesz ott... Ki fogom könyörögni a dokitól, hogy csinálja meg a lapart is jövő kedden, mert kezd idegesíteni... A kórházi táskát meg beteszem a kocsiba, biztos, ami biztos.

Reggel tehát főhősünk elvándolorolt a megműtős doktor úr rezidenciájába, a nagy-nagy kórházba, fel Budára. Én balga, gondoltam korai lesz az a fél 7-es indulás, hát egyrészt elszüttyögtem még ezzel-azzal, plusz már 6:40-kor olyan tumultus volt még a kisvárosomból kifelé, mint ide Lacháza. Egy óra 45 percet meneteltem a kapunktól a kórházig, már a tököm teli volt a gps-sel, meg a budai sávokkal, és a csodának köszönhető, hogy egyszer sem hallottam "újratervezés". Mert ha Budán valamit elcseszel, na ott aztán 5 km-es kerülőutat ad neked option2-be.

Az orvosi szoba előtt már várt 5 nő, s bár a doktor urat időnként elhívták a műtőbe, viszonylag hamar sorra kerültem. Hümmögött az MM-es doki papírja felett, lefénymásoltatta 2x a titkárnénivel, majd közölte, hogy jövő kedd műtét, ma labor. Meg hogy akkor elsőre csak hiszto. Majd később lapar. Na, gondoltam megint húzzuk-halasztjuk a dolgot, de nem vitáztam, ki vagyok én ehhez. Megköszöntem a keddi dátumot, az asszisztensnő megírta a papírt a laborba. Ugye úgy készültem, hogy éhgyomor (éhes, szomjas), korán keltem, az izgalomtól későn feküdtem (álmos, fáradt), a gyógyszert nem vettem be (szédeleg), hoztam a kórházi cuccot (cipelős), minden vágyam volt beállni a kígyózó sorba a labor elé. De főhősünk erős nő, megteszi hát ami kell, nyújtja a karját a vérszívónak, pohárba pisil, lead, távozik. Kocsiban eszik, iszik, bekapcsolja a gps-t és elindul a munkahelyére. Na itt már rámtört a fáradtság, "újratervezés" az volt 2x, mire meguntam, és bementem a nullás helyett a Lágymányosi híd felé, az ismerős, és a lovam vakon hazavisz. Kávét! Ebédet! Országomat egy lóért...

Jövő kedden újra, oda, éhgyomorra.

Felhívtam újra a megműtős dokit, mert ma dolgozik újra. Holnap menjek be a kórházba, és MEGBESZÉLJÜK. Hát jó... de én nem beszélgetni akarok, hanem műtétet. Gondolom, megnézi, hogy van-e már esetleg kezdődő peteérésem, mert akkor nem lehet. Mivel hétfőn indul el a menzesz, de első két nap csak pár pötty volt, szerdát veszem 1. napnak. Akkor ma a 7. nap van. A lapart a 7-10. napig lehet megcsinálni - vagy még peteérés előtt. Tehát nekem péntekig. Bár a múlt hónapban a 22. napon volt PÉ. De úgy megyek holnap, hogy lehet, hogy beszélgetés (meg gondolom UH), lehet, hogy műtét. Megyek éhgyomorra, kórházi cuccal, de kocsival, hogy ha mégsem csinálja meg, akkor utána jövök dolgozni. J-vel beszéltem, ha megcsinálják, és nem tudok utána vezetni, eljön értem, és hazavisz.

A meforalt (IR) nem lehet szedni altatás előtt 2 nappal és utána 2 nappal. Reggel még bevettem, de akkor most holnapig nem veszem be.

Eléggé zagyva volt? :-) Akkor jó. Híven tükrözi a lelkiállapotom. Értelmes gondolatok, de kicsit kesze-kuszák.

https://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA&feature=player_embedded

Sok minden történt ma, sorolom:

1. Megjött, időben, bár igaz, végül nem egész napra, de elkezdődött

2. Mivel a megműtős doki mondta, hogy ekkor hívjam, meg is tettem, de erre közölte, hogy ő most keddig konferencián van, majd akkor hívjam újra. Nagyon rendes kis menstruációm van, erre szépen vissza is húzódott, na, ilyenkor szokott eltartani egy hétig. De nagyon remélem, hogy ha kedden hívom a dokit, akkor nem fogja azt mondani, hogy most be van ezerrel táblázva.

3. Megérkezett a 3 hónapos kontroll terheléses cukor eredménye, és nagyon szép:

Ilyen volt:

Glucose terhelés 0 perc 6.09 mmol/l * 4.10 - 6.00

Glucose terhelés 120perc 6.17 mmol/l 3.30 - 7.80

Insulin terh 0 perc 20.19 mIU/l 2.60 - 24.90

Insulin terh 120 perc 53.64 mIU/l

Ilyen lett:

Glucose terhelés 0 perc 5.40 mmol/l 4.10 - 6.00

Glucose terhelés 120perc 6.31 mmol/l 3.30 - 7.80

Insulin terh 0 perc 10.79 mIU/l 2.60 - 24.90

Insulin terh 120 perc 66.53 mIU/l

Kiemeltem a lényeget, de holnap megyek a dokinőhöz, ő majd megmondja a tutit.

Nincs velem sok érdekes, várom, hogy teljen az idő, de nem akarok ezen kattogni, néha ránézek a naptárra, és örülök, hogy jéé, megint eltelt 6 nap...

Aztán ráállok a mérlegre, és jéé, megint fogytam egy kilót... e kettő feldobja a napjaimat, mert ha legalább még mindig nem lehetek terhes, akkor egyre kisebb súllyal fogok nekiindulni. Most vagyok 74.6 kg*, és emlékszem, amikor az előző munkahelyemen dolgoztam, egyszer lefogytam úgy 15 kilót, akkor voltam 72, és nagyon jól éreztem magam a bőrömben. Én nem az az 50 kilós típus vagyok, 66 alá nem is akarok menni, de tudom, hogy már 72-nél is nagy lesz az öröm. És egyre közeleg! Erősíteni kellene, de hogy én bemenjek egy izomszagú edzőterembe... kizárt. A karomat erősítgetem itthon, kiraktam a súlyzót az előszobába a tükörhöz, és esténként csinálom a gyakorlatokat.

*Megjegyzem, a melleim fele akkorák. És nem túlzok. És ebben az a durva (nem a felezés, én annyira nem bánom, iszonyat nagy melleim voltak), hogy ez emlékszem olyan 3-4 éve kezdődött. Híztam pár kilót, de a melleim csak nőttek, nőttek... Szerintem akkor kezdődtek a problémák a hormonokkal. Akkor volt, hogy lázas voltam esténként, jobbra-balra vizsgálták, hogy mi bajom lehet, prolaktin szintet néztek, hátha ezzel van a baj, de normális volt. (Meg pajzsmirigyet, meg mittudomén..) A mai olvasottságommal akkor kellett volna egy teljes hormonképet csináltatni, de ki tudta ezt akkor?! A dokik meg tojnak az emberre. Pedig ha akkor rendberakják, talán ezt az egész mizériát megúszom, és talán azonnal teherbe esem.

Szóval, úgy számolom, kábé a 36. napon fog megjönni, akkor hívom a dokit, és mikor elmúlik, megműtenek, abban a ciklusban még nem, de a következőben már belevágunk! Woohoo...!!!

Jó soká, az utolsót lőttem el ma, 21. nap, és még csak félig-meddig 2 csíkos, tehát holnap lesz!!! 22. nap + 14 = 36 napos ciklusom lesz... jó hosszú.

Így eltolódik a műtét május huszonvalahányadikára.

ANYA és szülő


Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.

A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.

Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.

Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.

Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a gyermeke, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.

Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle

De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
Mintha így született volna ötvenegy néhány éves korában egyenesen nagymamának.

Ma virágot osztogattak a majálison a polgármester nevében. Nekem is a kezembe nyomtak egyet, és nem tudtam tiltakozni. Lefagytam. Aztán vállat vontam: ha rajtam múlna, már anya lennék. Én aztán bármire képes vagyok érte...

Voltam a 11. napon UH-n, ott még semmi jele nem volt a petémnek. Voltam a 15. napon a megműtős dokinál, ő sem látott petét. Teszteltem a 16., 17., és 18. napon, semmi. Önmagában nem baj, mert most még úgy sem szabad teherbe esnem a műtét miatt, csak idegesít, hogy mikor lesz már, mert minél később lesz, annál később jön meg, annál később tolódik a műtét. Ha nem lesz, hát nem lesz, minden nőnek lehet évente 1-2 olyan ciklusa, mikor nincs peteérése, de... akkor meg jöjjön meg időben.

Megint kaptam gólyahíreket, de nem tör le, még 5 percig sem esik rosszul. Tudom, hogy nekem is összejön! Csak telne már el az a pár hét... "úgy hajtanám rohanón az időt..."

Nem kellene kattogni rajta, mert ez is befolyásolhatja a ciklusom, de mondd azt a napnak, hogy ne süssön...

Még azt elfelejtettem írni, hogy azt is mondta a doki, hogy ne aggódjak. Most úgy tűnik, kijutott nekem rendesen (IR, PCOS, endo, méhsövény-gyanú), de gondoljak arra, hogy egyszer már teherbe estem, tehát bizonyított, hogy 

1. nincs hatalmas gond a hormonjaimmal, max. rá kell segíteni,
2. átjárható a petevezetékem, de ha mégsem, most segítenek,
3. az apuka sem steril... – hányan összetennék a kezüket, ha ezek rendben lennének náluk.

Belváros, de nagyon. Sétálóutca. Felújított bérház, felújított lakásban modern váró, cserfes fiatal kismamák. A dokiról nagy tisztelettel beszélnek. Ő aztán tuti jó. Legyen az szülés, sima vagy császár, vagy műtét. Bemegyek, valóban profi: nagyon kedves, de nem behízelkedő. Alapos, mindent részletesen elmagyaráz. Átnézi a papírjaimat, és közli: nekem aztán kijutott rendesen: PCOS, IR, méhsövény-gyanú és endometrióma. Ugyanoda jut teljesen, mint 20-perc doki. Megvizsgál, a kis rohadékom, az endo 24 mm. Egy élősködő nő bennem. Menstruáció idején jelentkezzek nála az X kórház nőgyógyászatán, és amikor elmúlik, megműt. Reggel megyek, délután jövök. Kb 20 nap múlva. Az olyan május 14 vagy 17 (péntek vagy hétfő), ahogy számolgatom.

A sok nődokit már nem tudom hogyan hívjam, természetesen a nevüket nem akarom ide kiírni, személyiség jogok meg ilyenek, csak valahogy meg kell őket különböztetni. Volt az Állami Dr Lyuk, aki leüvöltötte a hajam ("én olyat nem mondtam, hogy ne görcsöljön" Pedig de.), aztán volt a magánrendelős-laza-elegáns-belvárosi irodás-clostis Dr Lyuk, aki megnyitotta előttem a teherbeesők mennyországát, majd a vetélők poklát is megjártam utána, és akkor most van a 20-perc-alatt-többet-találok-mint-más-20-hónap-alatt Dr Lyuk, aki kezel, párhuzamosan az IR-es dokival, tudnak egymásról, nem kezelnek keresztbe, stb, - és ő küldött el ma a 4. Dr Lyukhoz, aki meg fog műteni.

Ma fel is hívtam, hétfőn késő délután randi :-)

Hát mit mondjak. Nem úgy gondolok rá, mint egy randira. Max, mint egy nagy szakítás utáni, két év elteltével összelogisztikázott vakrandira, amikor azt sem tudod, mi vár rád, már nem érzed magad nőnek se, várhatóan leblokkolsz, sőt az egész úgy kezdődik, hogy már 1 héttel előtte gombóc van a torkodban, időnként hasmenést kapsz az idegességtől, és legszívesebben lemondanád, de persze ez az én esetemben szóba sem jöhet. Még jó, hogy szerda van, és hétfőig nem fog eltelni egy hét...

De nem igazán tudok most másra koncentrálni, csak túl akarok lenni ezen a hiszto-lapar-mizérián, és lehessen újra próbálkozni. Belegondoltam, hogy mire teherbe esem, a képébe fogok röhögni annak, aki mondjuk "terhestársam" lesz, és közli, hogy jajj, mikor szülök már, de sok a 40 hét, ez a várakozáááás... Ó, babám, ha várakozásról van szó ... De persze engem meg az vág pofán ezt olvasva mondjuk aki 5 uszkve 10 éve próbálkozik... Mindenkinek a maga baja a legnehezebb, legfájóbb, legidegesítőbb, legzavaróbb. Mintha november óta "várandós" lennék. Próbálok arra koncentrálni, hogy már márciusban is tűkön ültem, és tessék, immáron április vége van, milyen tuti. Most belőttem magamnak, hogy ebben a hónapban túlleszek ezen, jövő hónapban teherbe esek... csak ehhez azt kellene tudni, hogy mikor kerülhet sor a műtétre, illetve, hogy teherbe esek-e elsőre. Aztán majd elég lesz azon beszarni :o)

Olyanokat sóhajtozom, még jó, hogy egy zajos irodában ülök napközben, és otthon is van egy alapzaj, mert ha valaki ezt hallgatná... Jajj, Istenem... mááá megint. De amellett meg két sóhaj között csupa pozitív kép jön elém: lesz kisbabám, juszt is! És esküvőm, próbálok a leendő férjemre, a boldogságunkra, az új nevemre, a ruhámra, a csokorra, a tortára, a bevonuló zenémre koncentrálni, és ezzel ütöm el az időt, hogy keresem a tökéletest (zenét, tortát, csokrot). Egész jó foglalatosság, örülök, hogy végül nem maradtunk a "bemegyünk farmerben a hivatalba hétköznap" -verziónál. És szuper az időzítés is: ha ez nem lenne, begolyóznék, így meg kiválóan elszalad az a pár hét. Tök jó, hogy "megembereltük" magunkat, és eldöntöttük, hogy 'megejtjük', eddig csak halogattuk, nem fontos, majd, stb. Májusban leszünk 5 éve együtt, felesleges tovább halogatni. Tökéletes "projekt", a legjobb időben.

Semmi változás: endó ott van, hiszto kell vagy lapar (hiszto: csak a szív alakú méhemet nézik, hogy ilyen és kész vagy méhsövény - és leszedik, lapar: az endót is kiszedik), nem tudja eldönteni, adott egy doki számát (egy nagy kórház nőgyógyászatának a vezetője), hívjam fel, hivatkozzak rá, szerinte ő hisztóval fog kezdeni és max ott helyben eldönti, hogy mi legyen, és laparral folytatja.

De most legalább nem nőtt az endó: először volt 15 mm, utána 2 hét múlva 20, most 19-nek mérte. 50-nél elvileg kötelező műteni, de az már hasi műtét, 6 hónap lábadozás, itt meg 1 ciklust kell várni. A progeszteronomnak egyébként örült, de a többi miatt ráncolgatta a homlokát.

Múlt kedden volt a progeszteronos vérvételem, a 25. napon. Azóta sem kaptam eredményt, rájuk telefonáltam hát. Azonnal küldték. Némi netes keresgélés után számolgattam, és majdnem hanyattvágtam magam, annyira jó!

Én eddig mindig ng/ml-ben kaptam, és ott a jó érték:

"ovuláció után 7 nappal ciklus 21-24. napja: A progeszteron-vizsgálat az ovuláció meglétét bizonyítja. Amikor a tüszőből kiszabadul a petesejt, "sárgatestté" alakul, és progeszteront kezd termelni. 5 fölötti érték már jelez valamilyen ovulációt, de a legtöbb orvos 10 fölöttit vár el természetes ciklusban és 15 fölöttit stimuláltban."

54.2 nmol/l = 54.2 / 3.18 = 17.04 ng/ml !!!!!!!!!!!!!!!!!!! - stimuláció nélkül !!!!

Ma megjött, ha elmúlik, megyek a dokihoz, ő megnézi az endómat, elküld kisműtétre, és utána hajrá!!! Csuriban a kezem-lábam, hogy most már minden oké legyen!

Forrás: http://jusztis.blogspot.com/2010/02/mi-kulonbseg-egy-sima-nogyogyasz-es-egy.html

Ez mennyire igaz!

1. A sima nőgyógyász csuklóból elzavar, hogy majd fél év múlva gyere vissza. A meddőségi specialista nem tud a szemedbe nézni, ha három hét várakozásra kell kérnie.

2. A sima nőgyógyász mindig megpróbál meggyőzni róla, hogy ő ért meddőségi ügyekhez. A meddőségi nőgyógyász mindig elmondja, hogy ő ért a sima nőgyógyászati ügyekhez is.

3. A sima nőgyógyász arról érdeklődik, férjnél vagy-e. A meddőségi nőgyógyászt az érdekli, hogy hol dolgozol.

4. A sima nőgyógyász megsértődik, ha lekoccolsz egy meddőségihez. A meddőségi elfogadja, hogy nem ő az életedben az első, és nem ő lesz az utolsó sem.

5. A sima nőgyógyász mindig reménykedik, hogy talál benned valami fertőzést, amit kikezelhet. A meddőségi abban reménykedik, hogy semmi nem odavalót nem fog találni.

6. A sima nőgyógyász meg van róla győződve, hogy nincsen szervi problémád. A meddőségi már akkor tudja, mi a szervi problémád, amikor még le sem vetkőztél.

7. A sima nőgyógyász meglepődik, ha partnereddel érkezel. A meddőségi meglepődik, ha egyedül mész rendelésre.

8. A sima nőgyógyász szeret megvizsgálni. A meddőségi szereti olvasgatni a korábbi leleteidet.

9. A sima nőgyógyász nem, vagy csak szőrmentén kérdez rá a szexuális életedre. A meddőségi nőgyógyász részletesen kifaggat róla.

10. A sima nőgyógyász szerint a terhesség állapot. A meddőségi nőgyógyász szerint a terhesség cél.

 

Áll egy ifjú nyírfa a réten,
Virágfürtös nyírfácska a réten,
...

Nyírfa ága hej, kifaragva,
Abból lesz a jó ... nyírfacukor... :-)

Igazi team-munka: Tealover kommentelőm adott egy tippet egészséges édesítőszerekre (xilit, stevia), utánaolvastam, S barátnőm megerősített a nyírfacukor finomságában, J barátnőm meg a szomszédban dolgozik és megvette nekem, úgyhogy a ma reggeli kávém már ezzel iszom, és dúdolom a "Vo ploje birjozala sztolaja" nótát :-)

Apró örömök az életben...